1.fejezet-Fekete rózsa

                                       Sziasztok!Itt sz első fejezet,remélem tetszik...Ebben még nincs semmi izgalmas,de a jó történethez megfelelő bevezetés kell,nem?=)Ha elolvastad

írj egy két szót komiba vagy a chatbe!Minimum 3 komit szeretnék!=)

Jó olvasást és komizást!

Puszi:GrétaCullen

Halál…Sötétség…Vér…Sikolyok…Levegőért kapkodva ébredtem a telefoncsörgésre.Már megint ez a rémálom,ami folyamatosan visszatér…Felülve,körbenéztem a hálószobámban,minden a megszokott helyén pihent.Zöld falak,hatalmas sötétítőfüggönnyel eltakart teraszajtó,ezzel szemben fehér gardróbszekrény,barna,bolyhos szőnyegek,és a királyi méretű franciaágy,baldachinnal,amin éppen halálra váltan ülök.Senki és semmi nem járt itt-ez megnyugtatott-,de a telefon még mindig csörög.Néhány nagy levegő ,és a szokásos hajigazgatás után felvettem a papucsomat és kiszaladtam az előszobába a vezetékes telefonhoz.-Halló?-kezdtem rekedten,de aztán megköszörültem a torkom.-Leona Random vagyok.Ki van ott?-Szia.Megismersz?-szólt bele egy hűvösen ismerős hang.-Vane!-rikoltottam örömömben.-Jézusom,olyan régen nem láttalak!Mi van veled?-Épp itt állok a Washington-i reptéren,és a New York-i gépet várom.-hallottam a hangján,hogy vigyorog.-Vane?Ez komoly?-szinte sikítottam.-Te komolyan ideutazol?-Úgy ám,szivem.Szóval két óra múlva ott vagyok,hozhatnál nekem egy kávét.És némi fánkot.És esetleg megengedem,hogy vidd a csomagom.Felnevettem Vane szokásos önteltségén.-Rendben,Vane.Csokis fánk?-Csak az.-válaszolta.-Oké,akkor két óra múlva!Mondtam már mennyire örülök neked?!-Igen.De még hatvanszor elfogod,ahogy ismerlek.Most mennem kell,szivem,két óra múlva találkozunk!-mondta mézes hangon.-Két óra múlva!Jó utat!-ezzel letettem a telefont,majdnem ugráltam örömömben,hogy Vane ideutazik.Szinte születésünktől fogva ismerjük egymást és csak vér szerint nem a testvérem.Gyorsan bevetettem az ágyam,megmosakodtam,fogat mostam,letusoltam,majd megnéztem milyen az idő odakint.Kellemesen langyos idő áramlott be nyitott ablakon,azonnal a kékes-zöldes nyári szoknyám jutott az eszembe.Derékig érő vörös hajamat nem fogtam copfba,simán lógni hagytam.Gyorsan felvettem a szoknyám és egy zöld bőrszíjakból álló,divatos magas sarkút.Enyhén kifestettem a szemeimet,és egy kis szájfényt kentem fel.Gondosan leellenőriztem nem maradt-e nyitva egyetlen ablak sem,majd bezártam a bejárati ajtót.Behuppantam az újonnan vett Lexus LF-A-ba,és azonnal a sarki pékséghez hajtottam,megvettem mindent amit Vane kért,és már mentem is tovább a reptérre.Miközben végigmentem a hatalmas csarnokon,eszembe jutott megint a rémálmom,de azonnal el is hessegettem.Megakadt a szemem egy nekem háttal álló,magas félhosszú barna hajú férfin,akiből természetfeletti erő sugárzott.Azonnal felismertem.-Vane!-kiáltottam neki,mire megfordult.Odarohantam,mire ő vigyorogva felkapott és megpörgetett a levegőben.-Leona,szivem.-tett le,de nem engedett el az ölelésből.-Örülök,hogy látlak!Nicsak,tiszta bombázó lettél!-Én is örülök neked,Vane!-nyomtam egy puszit az arcára.-És te sem panaszkodhatsz,jó tested van.Vane felnevetett.-El tudsz fuvarozni az innen két sarokra lévő hotelig?-kérdezte.-Dehogyis!-meredtem rá.-Amíg itt vagy nálam fogsz lakni.-már épp emelte volna a száját egy csípős visszavágásra,de beléfojtottam a szót.-Te engednéd,hogy egy hotelban lakjak?-Nem.-mosolygott Vane.-Oké,akkor nálad leszek!Oh,a nagy sietségbe el is felejtettem mondani,miért jöttem.Kíváncsian felpillantottam hihetetlenül zöld szemeibe.-Azért,hogy veled legyek az átváltozásod alatt és utána megvédjelek.Ugye nem gondoltad,hogy egy ilyen fontos dolognál,nem leszek melletted?-Igazán köszi,Vane.De tudok vigyázni magamra.-Valóban?-kérdezte metszően.-Nem.-vontam meg a vállam.-De akkor sem engedem,hogy úgy pátyolgass,mint egy magatehetetlen rongybabát.-Erről szó sincs,szivem.De akár tetszik,akár nem meg foglak védeni,mert nem bírnám elviselni,ha meghalnál.Elmosolyodtam,majd még egyszer megöleltem.Elindultunk a kocsi felé,Vane becuccolt a csomagtartóba,én pedig felajánlottam neki a vezetési lehetőséget,amit természetesen nem utasított vissza.-Vane…?Ez egy vadiúj kocsi,nem szeretném,ha a te autóid sorsára jutna.-szóltam,mikor éppen 233km/órával repesztettünk…a főutcán.Tudni illik,Vane kocsijai nem tartottak tovább egy hónapnál,mert 1.vagy széthajtotta őket vagy 2.viccből összeütközött egy betonfallal és a kocsi totálkáros lett.-Még csak kétszázharminccal megyünk.Hova ijedezel még?-vigyorgott rám Vane.-Csak?!Te elvetemültebb lettél mióta utoljára láttalak.Vane nyomta tovább a gázt mikor a motor felbőgött a terhelés alatt,ismét megjegyeztem neki,hogy fogja vissza magát,de ő nem hallgatott rám.-Vane,esküszöm,ha nem lassítasz,akkor meggyújtom a két füled,meg a nyelved és kiteszlek az ablakba töklámpásnak!Vane csak röhögött,aztán megmutattam melyik felhajtóra álljon be.Leállította a motort,megsímogatta a térdem és azt mondta:-Ugye,arról szó sem lehet,hogy egy szobában aludjunk?-Na,de,Vane!-játszottam meg a sértődöttet.-Hát persze,hogy nem!Najó,úgyis egy szobában fogunk,mert a kanapé elég kényelmetlen,és azon kívül,csak az ágyam van.-mosolyodtam el.Gyorsan bepakoltunk,megmutattam Vane-nek,melyik polcokra és fiókokba cuccolhat,aztán levettem a magas sarkút és a szoknyát és átöltöztem egy fekete spagettipántos felsőbe,és egy fehér csőnaciba.Bedobtam két pizzát a sütőbe és készítettem limonádét,amiben Vane is segített. Elkezdtük nézni a TV-ben a Dracula 2000-ret,amit nem sokáig bírtam,Vane vállára hajtva a fejem elaludtam.Üvegcsörömpölésre ébredtem,de olyan hangosra mintha egy üveglapot vágnának földhöz.Azonnal felpattantam…Vane sehol…De igen,érzem…itt van a házban.Odarohantam,ahonnan a legerősebben éreztem a belőle áradó mágiát.Vane mereven bámult valamit…egy…egy…fekete rózsát?-Vane?-érintettem meg a vállát.-Mi történt?Miért van itt ez a rózsa?-Nem ismered ennek a jelentését,ugye,Leona?-kérdezte  olyan,hangon amivel üveget lehetett volna vágni.-Nem…Miért?-kezdett felmenni az adrenalin szintem,a vérem dobolt a fülemben az idegen természetfeletti erő hatására,ami nem Vane-től származott.Valaki járt itt,valaki olyan aki hatalmas erővel rendelkezik…esetleg egy főboszorkány.De miért jönne ide egy főboszorkány?-Ismered az „Infernal Angels” katonáit?-még mindig ez a metsző hang.-Hallottam már róluk.-mondtam feszengve.-Ez a fekete rózsa azt jelképezi,hogy te az egyik védelme alatt állsz…Arsen Therror-é alatt…A mondat súlya érezhető volt a levegőben,az ereimben megfagyott a vér…-Ugye nem az az Arsen Therror akire én gondolok?-De...Leona...pontosan ő az.

Előszó

Leona Random csinos,fiatal nő,aki korántsem az akinek látszik.Ő egy különösen erős főboszorkány és egy démon házasságának-aminek soha nem szabadott volna megtörténnie-leszármazottja,de még ember.Ahhoz,hogy teljesen ki tudja használni az erejét egy hosszú és fájdalmas átváltozáson kell átesnie a 25.születésnapján.Miután ez megtörténik,hajsza indul utána,mert aki megöli Leonát az megfosztja őt az erejétől és saját hasznára fordíthatja.Leona démon apja felbérel egy vadászt az "Infernal Angels" természetfeletti katonákból álló szövetkezetből.A felbérelt személy nem más,mint Arsen Therror a legfélelmetesebb és legbrutálisabb katona.A démon elküldi őt Leonához,az átváltozása előtt 1 hónappal,azt mondva Arsennak,hogy tegyen amit akar,csak védje meg a lányát.A vadász elvállalja a feladatot,elmegy Leonához,ám a lány dühöngve fogadja és elküldi.De Arsen-t nem lehet eltántorítani követi a lányt és gyakran összekap Vane-nel,a démon hímmel,aki szintén Leona-t védi.Leona életveszélyes állapotba kerül,amikor Vane a véréből táplálkozik,Arsen pedig súlyosan megbünteti ezért a démont.Itt kezdenek bonyolódni a dolgok...Ha kíváncsi vagy a folytatásra kövesd soron a fejezeteket!=)