1.fejezet-Fekete rózsa

                                       Sziasztok!Itt sz első fejezet,remélem tetszik...Ebben még nincs semmi izgalmas,de a jó történethez megfelelő bevezetés kell,nem?=)Ha elolvastad

írj egy két szót komiba vagy a chatbe!Minimum 3 komit szeretnék!=)

Jó olvasást és komizást!

Puszi:GrétaCullen

Halál…Sötétség…Vér…Sikolyok…Levegőért kapkodva ébredtem a telefoncsörgésre.Már megint ez a rémálom,ami folyamatosan visszatér…Felülve,körbenéztem a hálószobámban,minden a megszokott helyén pihent.Zöld falak,hatalmas sötétítőfüggönnyel eltakart teraszajtó,ezzel szemben fehér gardróbszekrény,barna,bolyhos szőnyegek,és a királyi méretű franciaágy,baldachinnal,amin éppen halálra váltan ülök.Senki és semmi nem járt itt-ez megnyugtatott-,de a telefon még mindig csörög.Néhány nagy levegő ,és a szokásos hajigazgatás után felvettem a papucsomat és kiszaladtam az előszobába a vezetékes telefonhoz.-Halló?-kezdtem rekedten,de aztán megköszörültem a torkom.-Leona Random vagyok.Ki van ott?-Szia.Megismersz?-szólt bele egy hűvösen ismerős hang.-Vane!-rikoltottam örömömben.-Jézusom,olyan régen nem láttalak!Mi van veled?-Épp itt állok a Washington-i reptéren,és a New York-i gépet várom.-hallottam a hangján,hogy vigyorog.-Vane?Ez komoly?-szinte sikítottam.-Te komolyan ideutazol?-Úgy ám,szivem.Szóval két óra múlva ott vagyok,hozhatnál nekem egy kávét.És némi fánkot.És esetleg megengedem,hogy vidd a csomagom.Felnevettem Vane szokásos önteltségén.-Rendben,Vane.Csokis fánk?-Csak az.-válaszolta.-Oké,akkor két óra múlva!Mondtam már mennyire örülök neked?!-Igen.De még hatvanszor elfogod,ahogy ismerlek.Most mennem kell,szivem,két óra múlva találkozunk!-mondta mézes hangon.-Két óra múlva!Jó utat!-ezzel letettem a telefont,majdnem ugráltam örömömben,hogy Vane ideutazik.Szinte születésünktől fogva ismerjük egymást és csak vér szerint nem a testvérem.Gyorsan bevetettem az ágyam,megmosakodtam,fogat mostam,letusoltam,majd megnéztem milyen az idő odakint.Kellemesen langyos idő áramlott be nyitott ablakon,azonnal a kékes-zöldes nyári szoknyám jutott az eszembe.Derékig érő vörös hajamat nem fogtam copfba,simán lógni hagytam.Gyorsan felvettem a szoknyám és egy zöld bőrszíjakból álló,divatos magas sarkút.Enyhén kifestettem a szemeimet,és egy kis szájfényt kentem fel.Gondosan leellenőriztem nem maradt-e nyitva egyetlen ablak sem,majd bezártam a bejárati ajtót.Behuppantam az újonnan vett Lexus LF-A-ba,és azonnal a sarki pékséghez hajtottam,megvettem mindent amit Vane kért,és már mentem is tovább a reptérre.Miközben végigmentem a hatalmas csarnokon,eszembe jutott megint a rémálmom,de azonnal el is hessegettem.Megakadt a szemem egy nekem háttal álló,magas félhosszú barna hajú férfin,akiből természetfeletti erő sugárzott.Azonnal felismertem.-Vane!-kiáltottam neki,mire megfordult.Odarohantam,mire ő vigyorogva felkapott és megpörgetett a levegőben.-Leona,szivem.-tett le,de nem engedett el az ölelésből.-Örülök,hogy látlak!Nicsak,tiszta bombázó lettél!-Én is örülök neked,Vane!-nyomtam egy puszit az arcára.-És te sem panaszkodhatsz,jó tested van.Vane felnevetett.-El tudsz fuvarozni az innen két sarokra lévő hotelig?-kérdezte.-Dehogyis!-meredtem rá.-Amíg itt vagy nálam fogsz lakni.-már épp emelte volna a száját egy csípős visszavágásra,de beléfojtottam a szót.-Te engednéd,hogy egy hotelban lakjak?-Nem.-mosolygott Vane.-Oké,akkor nálad leszek!Oh,a nagy sietségbe el is felejtettem mondani,miért jöttem.Kíváncsian felpillantottam hihetetlenül zöld szemeibe.-Azért,hogy veled legyek az átváltozásod alatt és utána megvédjelek.Ugye nem gondoltad,hogy egy ilyen fontos dolognál,nem leszek melletted?-Igazán köszi,Vane.De tudok vigyázni magamra.-Valóban?-kérdezte metszően.-Nem.-vontam meg a vállam.-De akkor sem engedem,hogy úgy pátyolgass,mint egy magatehetetlen rongybabát.-Erről szó sincs,szivem.De akár tetszik,akár nem meg foglak védeni,mert nem bírnám elviselni,ha meghalnál.Elmosolyodtam,majd még egyszer megöleltem.Elindultunk a kocsi felé,Vane becuccolt a csomagtartóba,én pedig felajánlottam neki a vezetési lehetőséget,amit természetesen nem utasított vissza.-Vane…?Ez egy vadiúj kocsi,nem szeretném,ha a te autóid sorsára jutna.-szóltam,mikor éppen 233km/órával repesztettünk…a főutcán.Tudni illik,Vane kocsijai nem tartottak tovább egy hónapnál,mert 1.vagy széthajtotta őket vagy 2.viccből összeütközött egy betonfallal és a kocsi totálkáros lett.-Még csak kétszázharminccal megyünk.Hova ijedezel még?-vigyorgott rám Vane.-Csak?!Te elvetemültebb lettél mióta utoljára láttalak.Vane nyomta tovább a gázt mikor a motor felbőgött a terhelés alatt,ismét megjegyeztem neki,hogy fogja vissza magát,de ő nem hallgatott rám.-Vane,esküszöm,ha nem lassítasz,akkor meggyújtom a két füled,meg a nyelved és kiteszlek az ablakba töklámpásnak!Vane csak röhögött,aztán megmutattam melyik felhajtóra álljon be.Leállította a motort,megsímogatta a térdem és azt mondta:-Ugye,arról szó sem lehet,hogy egy szobában aludjunk?-Na,de,Vane!-játszottam meg a sértődöttet.-Hát persze,hogy nem!Najó,úgyis egy szobában fogunk,mert a kanapé elég kényelmetlen,és azon kívül,csak az ágyam van.-mosolyodtam el.Gyorsan bepakoltunk,megmutattam Vane-nek,melyik polcokra és fiókokba cuccolhat,aztán levettem a magas sarkút és a szoknyát és átöltöztem egy fekete spagettipántos felsőbe,és egy fehér csőnaciba.Bedobtam két pizzát a sütőbe és készítettem limonádét,amiben Vane is segített. Elkezdtük nézni a TV-ben a Dracula 2000-ret,amit nem sokáig bírtam,Vane vállára hajtva a fejem elaludtam.Üvegcsörömpölésre ébredtem,de olyan hangosra mintha egy üveglapot vágnának földhöz.Azonnal felpattantam…Vane sehol…De igen,érzem…itt van a házban.Odarohantam,ahonnan a legerősebben éreztem a belőle áradó mágiát.Vane mereven bámult valamit…egy…egy…fekete rózsát?-Vane?-érintettem meg a vállát.-Mi történt?Miért van itt ez a rózsa?-Nem ismered ennek a jelentését,ugye,Leona?-kérdezte  olyan,hangon amivel üveget lehetett volna vágni.-Nem…Miért?-kezdett felmenni az adrenalin szintem,a vérem dobolt a fülemben az idegen természetfeletti erő hatására,ami nem Vane-től származott.Valaki járt itt,valaki olyan aki hatalmas erővel rendelkezik…esetleg egy főboszorkány.De miért jönne ide egy főboszorkány?-Ismered az „Infernal Angels” katonáit?-még mindig ez a metsző hang.-Hallottam már róluk.-mondtam feszengve.-Ez a fekete rózsa azt jelképezi,hogy te az egyik védelme alatt állsz…Arsen Therror-é alatt…A mondat súlya érezhető volt a levegőben,az ereimben megfagyott a vér…-Ugye nem az az Arsen Therror akire én gondolok?-De...Leona...pontosan ő az.