5.fejezet-Csók egy varázslatos utazással egybekötve

Kialudtan,vidáman ébredtem Arsen ágyában,az összes ágyneműt magamra húzva,de mellettem senki nem feküdt.Egy melltartó és egy bugyi volt rajtam,erre vegyes érzésekkel reagáltam.Mérges voltam,mert valaki levette rólam a ruhámat,titkon örültem,és azt gondoltam,hogy Arsen volt az.

Besuhantam a fürdőbe,letusoltam,lemostam a tegnap esti sminkem,felöltöztem.A mai ruhaválasztásom az egy  fekete-sárga csíkos,ujjnélküli, tunika volt,övvel és combig érő fekete csizmával.A hajamat copfba fogtam,majd egy utolsó tükrös ellenőrzés után,az ajtóhoz libegtem.Ami természetesen zárva volt…Nagyon lehangoló tud lenni,ha valami nem úgy sül el,ahogy az ember elképzeli,nemde?Keresgélni kezdtem valami kis fémtárgy után,kihúzgáltam a fiókokat,az éjjeliszekrényeket,míg végül találtam egy game-kapcsot.Letérdeltem az ajtó elé,bedugtam a zárba a kapcsot és egy mozdulattal kikattintottam,az ajtó kinyílt én pedig egy diadalmas mosollyal az arcomon kilibbentem a folyosóra,aminek a padlója fehér márvány volt,a falai feketék,amiken képek lógtak.A folyosó végén egy-egy görög stílusú szobor állt,amik…öhm…néhány meztelen nőt és férfit örökítettek meg.Ezen a folyosón csak két ajtót találtam,az egyik Arsen szobája volt,a másikba pedig nem mertem benyitni.Következőnek a jobboldali folyosót választottam,a legelső szobából hangok szűrődtek ki és az ajtó is nyitva volt.Óvatosan belestem és egyből megpillantottam Kade-et és az apámat.mint az összes többi ez a szoba is nagyon modern volt,ellentétben ennek a falai vadítóan pirosak voltak,fekete bolyhos kanapéval,egy minibárral és egy nagyon komoly HI-FI berendezéssel,amiből halkan szólt valami techno szerű szám.Akik a kanapén ültek és valami undorító zöld italt kortyolgattak,egyből felém fordultak,köztük volt az én mindenkori dekoltázst szemlélő barátom is.

-Hé,kislány!-intett,a nevét még mindig nem tudtam-Gyere,csatlakozz!

Óvatosan beléptem,köszöntem egy jó reggeltet az apámnak és Kade-nek,aki odaintett magához.

-Neked is jó reggelt,kislány.-kezdte Kade,egy halvány mosoly kíséretében.-Arsen merre van?

-Nem láttam.-rossz előérzetem támadt.-Valami baj van?

-Nem…Nincs…- dörzsölte meg a homlokát.-Csak én sem láttam tegnap este óta.

-Ó,ha már a tegnap esténél tartunk.Mi történt?-kérdeztem.

-Miután Therror transzba ejtett téged és Dante hazahozott ,átüldöztük a szemetet az egész városon,de egy sikátorban nyomát vesztettük.

Egyből kitaláltam ki az a Dante.Egy képtelen ötlet fogalmazódott meg a fejemben,de úgy gondoltam először Arsennak vezetem elő.Bár…korántsem voltam biztos abban,hogy nem kap-e dührohamot.

-Most mennem kell.-intett egyet Kade,aztán az apámmal karöltve elment,amit furcsállottam.Odamentem az asztalhoz és leültem a fiúkkal szemben.

-Kérsz egy italt?-kérdezte aa középső.

-Igen,köszönöm…ööö…?

-Oh,persze,milyen modortalan is vagyok.A nevem Florian.-nyújtotta a kezét,amit én megráztam.

-Leona.-válaszoltam mosolyogva.A minibárhoz lépett,és nekem is kevert egy olyan undorítóan zöld izét.

-Alkohollal vagy anélkül?-kérdezte.

-Ohh,alkohol nélkül,ha délelőtt iszom abból csak a baj van.-mondtam,mire Dante elvigyorodott.

-Az sosem árt.-tett megjegyzést intenzíven a szemembe nézve.

-Tartsd csukva,Szöszi.-vigyorogtam rá.

-Oké,Vöröske.

Florian letette elém az italomat.

-Köszönöm.

Megforgattam benne a szívószálat,majd megszívtam.És tökéletesen finom volt,egy kis savanykás beütéssel!

-Nahát,nem is gondoltam volna,hogy valami ilyen finom lehet!-kiáltottam fel,mikor egy kis habot is leszívtam a tetejéről.-Ez tökéletes!

Dante mély torokhangon felkacagott a kijelentésem hallatára.

-Hidd el,drágám,van ami ennél sokkal finomabb.-mért végig tetőtől talpig.

-Így van,szőkeség.-húztam fel a szemöldököm.-Az epres fagyi még ezt is veri.

Mire egy újabb nevetés volt a válasz.Miután megittuk a turmixot és mindennapi dolgokról beszélgettünk,Florian felajánlotta,hogy megmutatja nekem a házat,én örömmel elfogadtam.

Már vagy a hatodik sarkon fordultunk be ,aminek a falai ugyanolyanok voltak mint az előző öté.Akár egy labirintus.

-Ezen a folyosón van az én lakrészem,ha szükséged van valamire nyugodtan gyere.-mosolygott rám.

-Rendben és köszönöm.-viszonoztam a mosolyát.A szobája a folyosó legvégén volt,ahogy benyitott és beinvitált egy sötétkékre festett,nagyon kupis szoba tárult a szemem elé.

-Ne haragudj a rendetlenségért.-mondta bocsánatkérően.

-Semmi gond.-néztem körbe.Ahogy a falak is minden bútor és a fürdő is a kék különböző színeiben tündökölt.

-Italt?-kérdezte Florian.

-Egy Bacardit,ha van,de csak Breezert.-válaszoltam.

-Azonnal.

Odaadta az italomat,majd a festményeiről beszélgettünk.

-Ez ugye nem az amelyikre gondolok?-mondtam hüledezve,ahogy megpillantottam a Mona Lisát a falon.

-De igen.Az eredeti.-vigyorodott el Florian.

-Jézusom…-valahogy nekem is mosolyognom kellet.-Te voltál aki elkötötte?

-Nem.Arsen hozta kedvtelésből.-a nevét hallva a pulzusom felgyorsult,aztán Florian hirtelen megmerevedett és semmi életjelet nem adott.

-Florian?-léptem közelebb.-Jól vagy?

Ekkor újra megmozdult és rám mosolygott.

-Hát persze.De most vissza kell menned Arsen szobájába.

-Megjött,nem igaz?

-Honnan veszed,hogy elment?-kérdezett vissza.

-Hát…mert éreztem,hogy nincs benne a 100 méteres sugárban,amit az elmém képes feltérképezni.

Florian meglepett arcot vágott,de csendben maradt.Elköszöntünk aztán elindultam visszafelé a folyosón,közben ezen az egész helyzeten gondolkoztam.A legésszerűbbet cselekedtem,amit lehetett,elfogadtam az „Infernal Angels”-ek segítségét.De az a lehetőség is megfordult a fejemben,hogy megszökök,ennek a hátulütője pedig az,hogy akkor ezüsttálcán szolgálnám fel a fejem az ellenségnek.Vane lemondott rólam,a régebbi viszálya miatt Arsennal,tehát itt maradok.

Kopogás nélkül benyitottam Arsen szobájába,de őt sehol nem láttam,pedig éreztem,hogy valahol a közelben van.Átsétáltam a szobán,a csizmám hangosan kopogott,mikor közelebb értem a szemközti falhoz,másfajta koppanás ütötte meg a fülem.A parketta máshogyan kongott,mintha alatta egy kamra vagy ilyesmi lenne.Lenéztem,és elkezdtem felfeszegetni a deszkákat,suhogást hallottam a hátam mögött.Gyorsan felálltam és Arsennal találtam szembe magam.

-Te…levágtad a hajad?!-ez volt a legértelmesebb amit üdvözlés helyett ki tudtam nyögni.Arsen fejéről eltűntek a válláig érő,selymesen fekete tincsek,helyette hátul felnyírt,de elől hosszabbra hagyott-úgy hogy belelógott féloldalasan a szemébe-frizura vette át a helyet.

-Igen.-fürkészte az arcomat,mintha csak a reakciómat várná az újdonsült frizkójára.Akaratlanul előrébb léptem,és felemeltem a kezem,hogy megérintsem a halvány fényben selymesen ragyogó tincseket,de félúton megálltam , az arcára pillantottam.

-Csak nyugodtan.-mondta rekedten.Beletúrtam a hajába,ami egy kicsit vizes volt.Ahogy fésülgettem a haját ujjaimmal,mosolyra húzódott a szám.

-Jól áll.-mondtam.A szája sarka felfelé görbült,a keze a derekamra fonódott.Az arcomat fürkészte,engem pedig félelem és elragadtatás kerített a hatalmába.A feje felém mozdult,de ugyanabban a pillanatban én is hátrébb húztam az enyémet.

-Ne félj,nem tudnálak bántani,akkor sem ha az életem múlna rajta.-suttogta rekedten.Ettől kicsit megnyugodtam,de ezek csak szavak,emlékezettem magam.Éreztem,ahogy a háta megfeszül,majd az izmok is a kezén.A fejével egyre közelebb araszolt a számhoz,felváltva nézett a szemembe és bámulta az ajkaimat.Még mindig a haját fogtam,de a kezem külön életet élve,hátracsúszott a tarkójára ,majd játszadozni kezdtem egy kis tinccsel.A fejét  lehajtotta a vállamra,hirtelen túl intimnek éreztem a nagy harcos fejét a vállamon.A hátamon borzongás futott végig,éreztem ahogy a fogait végighúzza a nyakamon.Beleremegtem,amikor két keze közé fogta az arcomat.A szobában vihar támadt a semmiből,éreztem,ahogy belekap a hajamba.Arsen szorosan magához rántott,aztán ajkai pillekönnyűen érintették az enyémet,majd egyre éhesebben,birtoklóbban falta ajkaimat.Minden elfehéredett körülöttünk,aztán egy ismeretlen helyen bukkantunk fel újból,amire csak egyetlen szó volt…varázslatos.