Jó és rossz hír...

Sziasztok!

A jóval kezdjem vagy a rosszal?

Kezdem a rosszal....A blogot ideiglenesen bezárom,szóval nem lesznek jó ideig friss fejik,majd csak a nyáron.

A jó pedig,hogy dolgozok egy másik könyvön,amit ha minden igaz ki fogok adatni.Erről a könyvről annyit,hogy pszicho-thriller kategóriában írom(gyenge idegzetűek kerüljék.:D) és néha teszek majd fel részeket belőle.

Sajnálom,hogy nem lesz több feji nyárig,de egyszerre mindkettőt nem tudom írni,főleg úgy,hogy mindkettőnek más a fantáziavilága.:(

Köszönöm a megértéseteket!

Puszi:GrétaCullen

5.fejezet-Csók egy varázslatos utazással egybekötve

Kialudtan,vidáman ébredtem Arsen ágyában,az összes ágyneműt magamra húzva,de mellettem senki nem feküdt.Egy melltartó és egy bugyi volt rajtam,erre vegyes érzésekkel reagáltam.Mérges voltam,mert valaki levette rólam a ruhámat,titkon örültem,és azt gondoltam,hogy Arsen volt az.

Besuhantam a fürdőbe,letusoltam,lemostam a tegnap esti sminkem,felöltöztem.A mai ruhaválasztásom az egy  fekete-sárga csíkos,ujjnélküli, tunika volt,övvel és combig érő fekete csizmával.A hajamat copfba fogtam,majd egy utolsó tükrös ellenőrzés után,az ajtóhoz libegtem.Ami természetesen zárva volt…Nagyon lehangoló tud lenni,ha valami nem úgy sül el,ahogy az ember elképzeli,nemde?Keresgélni kezdtem valami kis fémtárgy után,kihúzgáltam a fiókokat,az éjjeliszekrényeket,míg végül találtam egy game-kapcsot.Letérdeltem az ajtó elé,bedugtam a zárba a kapcsot és egy mozdulattal kikattintottam,az ajtó kinyílt én pedig egy diadalmas mosollyal az arcomon kilibbentem a folyosóra,aminek a padlója fehér márvány volt,a falai feketék,amiken képek lógtak.A folyosó végén egy-egy görög stílusú szobor állt,amik…öhm…néhány meztelen nőt és férfit örökítettek meg.Ezen a folyosón csak két ajtót találtam,az egyik Arsen szobája volt,a másikba pedig nem mertem benyitni.Következőnek a jobboldali folyosót választottam,a legelső szobából hangok szűrődtek ki és az ajtó is nyitva volt.Óvatosan belestem és egyből megpillantottam Kade-et és az apámat.mint az összes többi ez a szoba is nagyon modern volt,ellentétben ennek a falai vadítóan pirosak voltak,fekete bolyhos kanapéval,egy minibárral és egy nagyon komoly HI-FI berendezéssel,amiből halkan szólt valami techno szerű szám.Akik a kanapén ültek és valami undorító zöld italt kortyolgattak,egyből felém fordultak,köztük volt az én mindenkori dekoltázst szemlélő barátom is.

-Hé,kislány!-intett,a nevét még mindig nem tudtam-Gyere,csatlakozz!

Óvatosan beléptem,köszöntem egy jó reggeltet az apámnak és Kade-nek,aki odaintett magához.

-Neked is jó reggelt,kislány.-kezdte Kade,egy halvány mosoly kíséretében.-Arsen merre van?

-Nem láttam.-rossz előérzetem támadt.-Valami baj van?

-Nem…Nincs…- dörzsölte meg a homlokát.-Csak én sem láttam tegnap este óta.

-Ó,ha már a tegnap esténél tartunk.Mi történt?-kérdeztem.

-Miután Therror transzba ejtett téged és Dante hazahozott ,átüldöztük a szemetet az egész városon,de egy sikátorban nyomát vesztettük.

Egyből kitaláltam ki az a Dante.Egy képtelen ötlet fogalmazódott meg a fejemben,de úgy gondoltam először Arsennak vezetem elő.Bár…korántsem voltam biztos abban,hogy nem kap-e dührohamot.

-Most mennem kell.-intett egyet Kade,aztán az apámmal karöltve elment,amit furcsállottam.Odamentem az asztalhoz és leültem a fiúkkal szemben.

-Kérsz egy italt?-kérdezte aa középső.

-Igen,köszönöm…ööö…?

-Oh,persze,milyen modortalan is vagyok.A nevem Florian.-nyújtotta a kezét,amit én megráztam.

-Leona.-válaszoltam mosolyogva.A minibárhoz lépett,és nekem is kevert egy olyan undorítóan zöld izét.

-Alkohollal vagy anélkül?-kérdezte.

-Ohh,alkohol nélkül,ha délelőtt iszom abból csak a baj van.-mondtam,mire Dante elvigyorodott.

-Az sosem árt.-tett megjegyzést intenzíven a szemembe nézve.

-Tartsd csukva,Szöszi.-vigyorogtam rá.

-Oké,Vöröske.

Florian letette elém az italomat.

-Köszönöm.

Megforgattam benne a szívószálat,majd megszívtam.És tökéletesen finom volt,egy kis savanykás beütéssel!

-Nahát,nem is gondoltam volna,hogy valami ilyen finom lehet!-kiáltottam fel,mikor egy kis habot is leszívtam a tetejéről.-Ez tökéletes!

Dante mély torokhangon felkacagott a kijelentésem hallatára.

-Hidd el,drágám,van ami ennél sokkal finomabb.-mért végig tetőtől talpig.

-Így van,szőkeség.-húztam fel a szemöldököm.-Az epres fagyi még ezt is veri.

Mire egy újabb nevetés volt a válasz.Miután megittuk a turmixot és mindennapi dolgokról beszélgettünk,Florian felajánlotta,hogy megmutatja nekem a házat,én örömmel elfogadtam.

Már vagy a hatodik sarkon fordultunk be ,aminek a falai ugyanolyanok voltak mint az előző öté.Akár egy labirintus.

-Ezen a folyosón van az én lakrészem,ha szükséged van valamire nyugodtan gyere.-mosolygott rám.

-Rendben és köszönöm.-viszonoztam a mosolyát.A szobája a folyosó legvégén volt,ahogy benyitott és beinvitált egy sötétkékre festett,nagyon kupis szoba tárult a szemem elé.

-Ne haragudj a rendetlenségért.-mondta bocsánatkérően.

-Semmi gond.-néztem körbe.Ahogy a falak is minden bútor és a fürdő is a kék különböző színeiben tündökölt.

-Italt?-kérdezte Florian.

-Egy Bacardit,ha van,de csak Breezert.-válaszoltam.

-Azonnal.

Odaadta az italomat,majd a festményeiről beszélgettünk.

-Ez ugye nem az amelyikre gondolok?-mondtam hüledezve,ahogy megpillantottam a Mona Lisát a falon.

-De igen.Az eredeti.-vigyorodott el Florian.

-Jézusom…-valahogy nekem is mosolyognom kellet.-Te voltál aki elkötötte?

-Nem.Arsen hozta kedvtelésből.-a nevét hallva a pulzusom felgyorsult,aztán Florian hirtelen megmerevedett és semmi életjelet nem adott.

-Florian?-léptem közelebb.-Jól vagy?

Ekkor újra megmozdult és rám mosolygott.

-Hát persze.De most vissza kell menned Arsen szobájába.

-Megjött,nem igaz?

-Honnan veszed,hogy elment?-kérdezett vissza.

-Hát…mert éreztem,hogy nincs benne a 100 méteres sugárban,amit az elmém képes feltérképezni.

Florian meglepett arcot vágott,de csendben maradt.Elköszöntünk aztán elindultam visszafelé a folyosón,közben ezen az egész helyzeten gondolkoztam.A legésszerűbbet cselekedtem,amit lehetett,elfogadtam az „Infernal Angels”-ek segítségét.De az a lehetőség is megfordult a fejemben,hogy megszökök,ennek a hátulütője pedig az,hogy akkor ezüsttálcán szolgálnám fel a fejem az ellenségnek.Vane lemondott rólam,a régebbi viszálya miatt Arsennal,tehát itt maradok.

Kopogás nélkül benyitottam Arsen szobájába,de őt sehol nem láttam,pedig éreztem,hogy valahol a közelben van.Átsétáltam a szobán,a csizmám hangosan kopogott,mikor közelebb értem a szemközti falhoz,másfajta koppanás ütötte meg a fülem.A parketta máshogyan kongott,mintha alatta egy kamra vagy ilyesmi lenne.Lenéztem,és elkezdtem felfeszegetni a deszkákat,suhogást hallottam a hátam mögött.Gyorsan felálltam és Arsennal találtam szembe magam.

-Te…levágtad a hajad?!-ez volt a legértelmesebb amit üdvözlés helyett ki tudtam nyögni.Arsen fejéről eltűntek a válláig érő,selymesen fekete tincsek,helyette hátul felnyírt,de elől hosszabbra hagyott-úgy hogy belelógott féloldalasan a szemébe-frizura vette át a helyet.

-Igen.-fürkészte az arcomat,mintha csak a reakciómat várná az újdonsült frizkójára.Akaratlanul előrébb léptem,és felemeltem a kezem,hogy megérintsem a halvány fényben selymesen ragyogó tincseket,de félúton megálltam , az arcára pillantottam.

-Csak nyugodtan.-mondta rekedten.Beletúrtam a hajába,ami egy kicsit vizes volt.Ahogy fésülgettem a haját ujjaimmal,mosolyra húzódott a szám.

-Jól áll.-mondtam.A szája sarka felfelé görbült,a keze a derekamra fonódott.Az arcomat fürkészte,engem pedig félelem és elragadtatás kerített a hatalmába.A feje felém mozdult,de ugyanabban a pillanatban én is hátrébb húztam az enyémet.

-Ne félj,nem tudnálak bántani,akkor sem ha az életem múlna rajta.-suttogta rekedten.Ettől kicsit megnyugodtam,de ezek csak szavak,emlékezettem magam.Éreztem,ahogy a háta megfeszül,majd az izmok is a kezén.A fejével egyre közelebb araszolt a számhoz,felváltva nézett a szemembe és bámulta az ajkaimat.Még mindig a haját fogtam,de a kezem külön életet élve,hátracsúszott a tarkójára ,majd játszadozni kezdtem egy kis tinccsel.A fejét  lehajtotta a vállamra,hirtelen túl intimnek éreztem a nagy harcos fejét a vállamon.A hátamon borzongás futott végig,éreztem ahogy a fogait végighúzza a nyakamon.Beleremegtem,amikor két keze közé fogta az arcomat.A szobában vihar támadt a semmiből,éreztem,ahogy belekap a hajamba.Arsen szorosan magához rántott,aztán ajkai pillekönnyűen érintették az enyémet,majd egyre éhesebben,birtoklóbban falta ajkaimat.Minden elfehéredett körülöttünk,aztán egy ismeretlen helyen bukkantunk fel újból,amire csak egyetlen szó volt…varázslatos.

Megakadt rajta a szemem:)

Minden író, aki a bloggeren publikálja műveit már nem csak magának írja azokat. A közönségnek. Hogy, aki felmegy a blogjára olvashassa írásait. Persze sajnos ennek a dolognak is van hátulütője. A író legtöbbször ad, s nem kap semmit sem. Ez a kampányt azért indult, hogy mi is kapjunk, ne csak adjunk! Tedd ki te is a blogodra, ha úgy érzed: megérdemled a véleményeket.

Néhány kép,amikkel talán segíthetem az elképzelést.:)

Sziasztok!
Úgy gondoltam linkelek néhány képet Leona ruhájáról,Arsen szobájáról a discoról..stb.Talán jobban el tudjátok képzelni.:DPuszii:GrétaCullen

                                                               Arsen fürdőszobája

                                                                Arsen hálószobája

                                                                        A Disco

                                                            Szintén a Disco

                                                                     Leona ruhája:)

                                                                    Mégegyszer Leona ruhája:)

Sziasztok!

Ezer bocsánat,ezért a sok kihagyásért,de a nyakamon voltak a témazárók és a többi.Kérlek titeket komizzatok,nagyon sokat jelentene!Ha nem írtok,nem érzem értelmét a folytatásnak...:D

Jó olvasást,puszii!:))

Teljesen leblokkoltam a hír hallatán.Mi a francot keres itt?Húsz év után,végre,felbukkant.Az  elmélkedésem félbeszakítva,Arsen egy táskát nyomott a kezembe.

-Köszönöm.-motyogtam,majd visszasiettem a fürdőbe.A vizes padlón megcsúsztam,aztán nyekkenve elvágódtam.-Aú!-nyögtem fel.Arsen megindult felém,de én bevágtam az ajtót.Remek,sikerült beégnem…Szokásomhoz híven...Gyorsan felkaptam a rövidnadrágom,meg  egy kék pólót és kimentem.

-Nincs semmi baj?-vigyorgott rám Arsen.

-Nincs.-mondtam halkan,miközben elvörösödtem,ő továbbra is csak vigyorgott.

Végigvezetett egy hosszú folyosón,amiből a hallba értünk.Közepén ott állt az apám,már messziről felismertem,hisz ugyanolyan vörös a hajunk.Arsen a derekamra csúsztatta a kezét,amit furcsálltam és apám szeme is egyből oda ugrott.

-Vedd le a kezed a lányomról!-szólt bevezetés nélkül.

-Jókor jönnek meg az apai ösztöneid.-mondtam élesen.Magas volt,negyvenes éveiben járó férfi,öltönyben.A szemei zölden ragyogtak.

-Leona,kislányom…-nyitotta ölelésre a karjait,de én a helyemen maradtam.-Nézd,sajnálom,hogy eddig nem tudtam időt szakítani rád.De most nagyon fontos ügyről van szó.

-Ne ködösíts,mert olyat mondok,hogy leég a füled.-horkantottam.

-Jólvan.-tette zsebre a kezeit.-Tudom mi történt veled az erdőben.Valaki pályázik az erődre.Valaki aki nagy hatalmú és gonosz.Nem elég ha megvédünk tőle,de el is kell kapnunk,különben soha nem lesz nyugta senkinek tőle.Ma este elmegyünk egy klubba,hogy felmérjük a terepet.Arsen megrándult.

-Kedves papa-mosolyodtam el gúnyosan.-Nem vagyok se hülye,se süket.Te nem azért akarsz odamenni,hogy akármit is felmérj.Hanem,hogy odalógass csalinak.Ugyebár,apu?

-Hidd el,nem tenném,ha nem lenne ennyire fontos!-mentegetőzött.-Különben is teljes biztonságban lennél.

-Igen,abban.-motyogtam.-Te tudtál erről?-fordultam Arsenhoz,aki sajnálkozva pillantott rám.-Remek.

Aztán hirtelen megragadta a derekam mindkét felét és magához rántott.-Nem tenném,ha nem tudnálak teljes biztonságban magam mellet!Megmondtam a drága papának is,hogy ha én nem vagyok ott,te sem!

Megfontoltam és elvigyorodtam.

-Oké,apuci-mondtam gúnyosan nevetve.-Elmegyek veled discozni,csak adjatok fél órát.

Arsen bólintott,és én már ott sem voltam.Befutottam Arsen szobájába,megkerestem a táskámban lévő szexi parti szoknyámat.Nem is tudom ezt miért hoztam el.Talán megèreztem,hogy szüksèg lesz rá.

Felvettem és kisminkeltem magam.Felvettem egy magassarkút,amit szintén elpakoltam.

Kicsit izgulva,visszamentem a hallba,ahol már az egész bagázs összegyűlt,kicsit elpirultam,de aztán nyugalmat erőltettem magamra.Aki a múltkor elejtette a pirulós beszólást,az egész végig a dekoltázsomra tapadt.

-Jó a sminked…-nyögte.

Megfogtam a fejét és az arcomra irányítottam.

-A dudáimra nem tettem sminked,vaksi pingvin.-mondtam a kemény csajos éllel.A csávó csak nézett.

Az apám megköszörülte a torkát.-Nos,azt hiszem akkor indulhatunk is.

Az egész csapat megindult egy hatalmas limuzin felé,ami természetesen apámé volt.

-Nahát,apuci,limóra is futja?-kérdeztem bűbájos mosollyal.Valami szitkot mormolt az orra alatt válaszul.Bekucorodtunk az autóba,majd húsz perc szoronkodás után-miközben mindenféle hadi tervet kovácsoltak-megérkeztünk egy hatalmas,kivilágított épülethez,ahol már messziről hallottam a dübörgő zenét.

Kiszálltunk,a nyolc szekrényhátú őr semmit nem szólt egyszerűen elálltak az útból.Azonnal megcsapott a szex,a drog és izzadság szaga.

Arsen,Kade és a többiek beszéltek valamit az apámmal,de Arsen velem maradt.

-Nem tetszik ez nekem.-mondta.

-Miért?

-Megölöm,aki hozzád ér.Te pedig pontosan csaléteknek öltöztél.-morgott.

-Épp ez volt a lényeg,nem?-kérdeztem szenvtelenül.-Érzek valamit….

-Őt érzed.Itt van.

Bólintottam,majd Arsenra vigyorogtam,amitől kicsit meglepődött.

-Na,ha már csali vagyok,akkor csináljunk is valamit amivel magunkra vonhatjuk a figyelmét.Egy kis bosszúvágy is volt bennem,mert ha meg lesz az a rohadék aki el akar kapni,rávillanthatok apámra egy olya „nézd mit csináltam a te nagy és félelmetes rossz fiúddal” mosolyt.A dj valami nagyon penge számot kevert,szóval elindultam a hullámzó embertömeg közepébe,a kezemmel ütve a ritmust.Amikor találtam egy kis szabad helyet,megfordultam a kezeimet a magasba emeltem és táncolni kezdtem.A tincseim rakoncátlanul röpködtek,ahogy ráztam a fejem.Arsen csak állt és nézett.

-Ha nem táncolsz,hát nem táncolsz.-vontam meg a vállam,majd hátradobtam a hajam.Következett egy lassú rész a zenében,Arsen óvatosan közelebb araszolt,átkarolta a derekam és magához húzott.A többiek egy asztalnál ültek,merőn bámulva minket.Úgy csináltak,mint aki nem hisz a szemének.Arsen megpördített,és azt súgta,hogy jobbra fent áll a mi emberünk és minket néz.A napszemüveges,baseball sapkás alak csak bámulta a tömeget.Pontosan tudtam,mikor szúrt ki engem.

-Talán,ha elmész,majd megpróbálkozik idejönni.Szerintem tart tőled.-súgtam Arsennak.Szorosabbra fonta a kezeit körülöttem,majd megvetően felhorkant.

-Nem megyek sehova.-mondta.-Nem hagylak itt.

-Nem lesz semmi baj,én csak addig vagyok itt,amíg sikerül elvonni a figyelmét.Ti elkapjátok,én pedig sértetlenül megúszom.

Arsen rosszallóan nézett.-Ha valami baj lesz...

-De nem lesz!-vágtam a szavába,majd könyörgőre fogtam.-Kérlek...!

Arsen nagyon nehezen,de elment.Nem messzire,éppen csak addig az asztalig,ahol a többiek ültek.Mindvégig metszően pillantott körbe a teremben.A szemüveges alak mozgásba lendült,lesietett a lépcsőn.A hullámzó tömegen átverekedve magam,leültem a bárpulthoz.A jóképű csapos otthagyta a rá váró sort,és hozzám támaszkodott.Hmm...Hízelgő..azt hiszem.

-Mit adhatok,cica?-kérdezte egy csábos mosollyal.

-Egy gin tonikot.-harsogtam túl a zenét.

Elkészítette az italomat,majd egy szalvétával együtt átnyújtotta.A szalvétán a telefonszáma volt.Rámosolyogtam,majd felhajtottam az alkoholos italkámat.Visszahullámoztam a tömegbe,majd egyedül táncolni kezdtem.

Amikor megbotlottam a saját lábamban,arra gondoltam,talán sok volt a gin.Ahogy egy kicsit rájátszva bukdácsoltam a tömegen,éreztem a hátamba fúródó tekinteteket,aztán egy kéz érintett meg.Egy hatalmas,meleg tenyér,ami lassan végigcsúszott  a felkaromon.A szívem őrült ütemben kezdett dobogni,és érthetetlenül félni kezdtem.De egy jól bevált részeg vigyorral,megfordultam és ráemeltem a szemeimet.Macsósan közelebb lépett,így megnézhettem az arcát,koromfekete haja a szemébe lógott,napszemüvegén keresztül ,méz barna szemeivel érdeklődve figyelt,markáns arc,hatalmas vállak,keskeny csípő.Az inge félig kigombolva,ami felfedte lágy karamella színű bőrét.Amolyan minden nő álmaiban szereplő férfi.Szó nélkül közelebb lépett,és megfogta a csípőm két oldalát.A kemény ütemre,néhányan felálltak a DJ pultra és ott rázták tovább.Az ismeretlen,természetfeletti fickó engem is arrafelé húzott.Először megtorpantam,de aztán rám mosolygott,amitől a lábaim –mintha külön életük lenne-elindultak utána.Felsegített az állványra,és egy pillanatig furán éreztem magam a terem legmagasabb pontján,ahol Arsen és az apám is remekül láttak.Arsen megfeszült vállakkal,halálosan villogó szemmel nyújtogatta a nyakát,az apám pedig egy haragos pillantást vetett a partneremre,majd meglengette az öklét.Remek…Mire föl ez a nagy védelmezés?Ez a jó képű férfi biztosan nem olyan halálos,mint amilyennek gondolják.Tagadhatatlanul és rendkívülien hatalmas mágikus ereje van,ez tény.De egy percig sem néztem ki belőle,hogy akár valakinek, csak a karját is eltörje.Felvettem a megszokott részeg fejem és vettem a bátorságot inteni a DJ-nek valami dübörgő zenéért.Amint megszólalt a gyilkos ritmus,az idegen megfogta a két csuklóm és felemelte a kezeimet,majd az ütemre integetni kezdtem.Ő pedig a derekamat ringatta.Emlékeztetnem kellet magam,hogy ez csak addig megy amíg el nem kapják-és az mikor lesz már?-nagyon uralkodnom kellet magamon,nehogy lekenjek neki egy fülest.Nem szoktam hozzá,hogy valakivel ilyen intimen kapcsolatba kerüljek.Erősen magához szorított,nekem pedig elakadt a szavam.

-Van egy olyan érzésem,hogy meg kellene innod még egy gin tonikot.-mondta a fülembe,forró lehelete csiklandozta a fülem mögötti puha bőrt.

-Szerintem meg egy ép elég volt.-mondtam vissza,ahogy a leheletem csiklandozta a nyakát-mivel még lábujjhegyen is csak a nyaka vonaláig értem-összerándult,majd halkan felnevetett.

-Egy ilyen lánynak mi keresnivalója van azokkal az alakokkal?-kérdezte mosolyogva,Arsenék felé intve.

-Nem ismerem őket.-vontam meg a vállam részeg lassúsággal.

-Ó?-vigyorodott el hidegen,amitől nekem borsózni kezdett a hátam.-Furcsa,annak a férfinak pont olyan a haja mint a tiéd.Nem vagytok rokonok?

Ugyanolyan hidegen elmosolyodtam.-Nem.Semmi közöm hozzájuk.

Sejtelmesen elvigyorodott,amitől ismét csak félni kezdtem.Aztán magához rántott,és rámvicsorgott,a szemfogai hatalmasra nyúltak,úgy nézett ki mint egy vámpír.A fogakból csöpögött valami,nem tudtam mi volt az de halálra rémültem tőle.Hirtelen oldalra kapta a fejét és egy csepp a kezemre csöppent,abból a fura anyagból,mart mint a sav…Sikkantottam egyet a fájdalomtól,mire a tekintete ellágyult a fogai visszaalakultak,és a szájához emelte a kezem,én pedig zihálni kezdtem,majd teljes erőmből hátrálni.

-Ne félj…-mondta nyugtatóan.Én furcsamód hittem neki,ahogy a szemeibe néztem.Ellazultam amíg kiszívta azt az anyagot a sebemből,a véres heg azonnal össze is forrt.

-Gyere.-húzott magával.

-Nem!-rántottam ki a kezem az övéből,erre ő haragosan megfordult és felkapott.Sikítottam,rúgtam,haraptam semminek sem engedett a rohadék.Kirohant a vészkijáraton,a sikátorban végre letett,amit én ki is használtam.Felkaptam egy koszos vasrudat,ő elvigyorodott és végre levette a sapkáját meg a napszemüvegét.Egy pillanatra leeresztettem a fémdarabot…Eszméletlenül jóképű volt…

-Nem akarod te azt használni,cica.-simította végig az alsó ajkam.Meglendítettem a rudat és egyenesen a fejére céloztam,de egyszerűen köddé vált,mielőtt elérhette volna.

A hátam mögött öltött újra testet,szorosan hozzám simulva éreztem ahogy az ágyéka többször a fenekemhez préselődik.Hátrafelé suhintottam,de ismét csak a levegőt találtam el,majd a rúd is eltűnt.Ijedten fordultam körbe valami új eszközt keresve,amikor valami érzékien bódító illatot véltem érezni,ami egyre erősödött.Teljesen az illat rabja lettem,mire rájöttem,hogy az előttem álló alaktól jön,nagyon uralkodnom kellet magamon,nehogy elkezdjem nyalogatni,amíg be nem telek ezzel a csodás illattal.Lassan,fájóan lassan közeledett az illat forrása felém.

-Tetszik az illat,hmm?-araszolt egyre közelebb.-Gyere,kóstolj bele!

Az illat annyira csábító volt,hogy alig bírtam egy helyben maradni.Úgy éreztem magam mint egy drogos,akinek elvonási tünetei vannak.Az ajtó amin kijöttünk kivágódott és Arsen meg az apám rohantak ki.A fekete hajú alak pajzsként maga elé rántott,szemfogait kimeresztve,amikből már megint az az undorító nedv csöpögött.Ahogy Arsen halálos szemvillogtatással megindult felé,hátrálni kezdett,majd valahonnan megéreztem nagyon-nagyon enyhén a félelem szagát.Egy tőr villant,majd az alak keze leesett,meleg vért spriccelve mindenfelé.Ahogy elengedett én már repültem is el onnan,egyenesen Arsen karjaiba,aki előkapott még egy tőrt és egy láb is lekerült.Arsen mondott még valamit,aztán mélyen a szemembe nézett és én elálmosodtam…Hiába küzdöttem elnyomott az álom…

Díj.:)

Sziasztok!
Nos,először is nagyon-nagyon köszönöm a díjat Virágnak!:))

                                


Küldeném:
Becky Writer
Vivi-Niki
Nora017
ElenaBells
És még egyszer köszönöm Virág!:D

4.fejezet-A megmentő

Vane tovább tört-zúzott,amit talált és ahol érte.Minden ripityára tört.-Leona,mondd,hogy fogadhattad el?!-ordított az arcomba.Elfordítottam a fejem.-Talán mégsem olyan rossz,ahogy azt gondoljátok…-mondtam halkan.Vane felborította a kicsi dohányzóasztalt,ahogy az a csörömpölve a földre borult,megborzongtam.-Ez a te bajod,Leona.-szegezte rám a mutató ujját.-Mindig,mindenkiről csak jót feltételezel!A szemébe néztem.-Nem mindenkiről.De határozottan biztos  vagyok benne,hogy Arsen nem olyan,amilyennek olyan sokan hiszik.

-Á,szóval,most már Arsen?-tett egy színpadias mozdulatot.-És a te Arsenod-nézett rám gúnyosan-egyáltalán nem olyan szent,mint amilyennek te hiszed.Sőt!

-Vane!-ragadtam meg a gallérját.-Úgy jobban hangzik,ha azt mondom,érzem,hogy engem nem fog bántani?!Erre ő kicsit furcsán nézett.

-De te abban biztos vagy,hogy nem fog bántani,mivel kedvel engem.-elengedtem,majd keresztbefontam a karjaimat.Elképedve néztem rá.-Éppen ezért nem akarsz a közelébe engedni.Figyelj,engem nem érdekel miféle balhé volt köztetek,rendezzétek le.De engem nem fogsz felhasználni.

-És mivan,ha úgy dönt megunt téged,és kinyír?!-kérdezte Vane,a hangszínéből sütött a gúny.

-Nem fog.-néztem vissza rá.

Vane horkantott.-Te totálisan vak vagy!-üvöltött megint.-Nem látod,hogy csak ellenem akar felhasználni?!

-Nos,nekem nem úgy tűnik.És ezt te is jól tudod.Csak féltékeny vagy.-mondtam.

Vane arcvonásai-ha lehet-még jobban megkeményedtek.

-Jólvan.-sejtettem,hogy ezután jön a fekete leves.-Akkor menj hozzá.Rajongd körül!De semmi kedvem a temetésedre menni,pedig ennek az lesz a vége,hogy a hulládat egy sikátorban fogják megtalálni,meggyalázva.De rám ne számíts.

Elfordítottam a fejem,a szemembe könnyek szöktek.-Amíg félre nem teszed,a gyerekes rivalizálásod,nem is tudok rád számítani…

-Kifelé!-ordította Vane.-Menj ki!

Gyorsan futni kezdtem,nehogy meglássa a feltörő forró könnycseppeket.

-Leona…-ragadta meg Vane a csuklóm és visszapördített maga elé.Ahogy a könnyeim a kezére csorogtak,savként martak bele a bőrébe.Vane felordított és elkapta a kezét.-Leona,elindult az átváltozásod.

-Tudom.-suttogtam.-De rád úgysem számíthatok…

Befutottam a szobába,kulcsra zártam az ajtót.Gyorsan bedobáltam,a cuccaimat egy kisebb retikülbe,eközben Vane feltörte a zárat,kinyitottam az ablakot,és ahogy voltam,kiugrottam a második emeletről.Behunytam a szemem,most követtem el életem legnagyobb ostobaságát…De a leérkezésnél nem éreztem fájdalmat,kinyitottam a szemem.Guggolva értem földet a zöld pázsiton a kezeimmel támasztottam alá magam.Kicsit elmosolyodtam.Nem is olyan rossz ez…Vane berontott a szobába,az ajtó szilánkokra tört.Szitkozódva az ablakhoz ment,lenézett rám.Egy pillanatig csak néztünk egymás szemébe,válaszok után kutatva.Szinte hallottam a gondolatait,ahogy megkeményedett az arca.”Én megmondtam,rám ne számíts”Akkor jöttem rá,hogy tényleg hallottam.A szemem összeszűkült.Vane is tudja,hogy hallottam,megfeszült testtel fordult meg.Én pedig futásnak eredtem az utcán.Csak futottam,futottam.A nap már magasan járt,amikor elértem egy erdőhöz.Különös hangokra lettem figyelmes,halk suttogásokra,de senkit nem láttam.Óvatosan haladtam tovább.A suttogások egész délután kísértek,a nap már lemenőben volt,mikor leültem egy kicsi rönkre.Arcomat a kezembe temettem.Így ültem pár percig,aztán folyamatos csöpögésre lettem figyelmes.Csöpp,csöpp,csöpp.Valami meleget éreztem az arcomon.-A franc,csak nem esik?!- gondoltam magamban,miközben letöröltem a nedvességet az arcomról.A kezemen nem eső volt,hanem vér.Felpattantam és megbotlottam egy kiálló gyökérben,azonnal a poros földre estem.Hangosan ziháltam,a szívem őrült ütemet diktált.Felpillantottam.A szívem kihagyott néhány ütést.Aztán sikítottam,levegőért kapkodva kúsztam minnél messzebbre a fától.Féltem megint ránézni.Most is azt a képet látom a szemeim előtt,ahogy az őzgidát darabokra szaggatva felnyársalták egy ágra,a szemei a földön…Hátrébb kúsztam,a kezem meleg és nedves folyadékot érintett.A szemeim kitágultak a félelemtől.A suttogások gúnyos hangra váltottak.Körülöttem egyre nagyobb és nagyobb vértócsa terült el.De a rémülettől lebénultam.Amikor újra beindult a vérellátásom,őrült iramban szaladni kezdtem,az erdő sűrűjében.Vissza sem néztem,pedig valami vagy valaki a nyomomban volt.Keményen az arcomra estem,éles fájdalom hasított a vállamba.Velőtrázóan felsikoltottam,könnyek gyűltek a szemembe.De most nem adhatom fel!A vállamba egy méretes fadarab fúródott.Lassan kihúztam a karót,vergődtem és sikítottam a fájdalomtól,de egyszer csak kint volt.Kimerülten felálltam és botladozva futni kezdtem.A valami ami követett  a lábamhoz kapott,de csak karcolta a vádlimat.Egy hatalmas gödör szélére értem,amiben felfelé álló hegyes dárdák meredeztek az ég felé.Éreztem,hogy a felsőm teljesen átnedvesedik a véremtől.Megfordultam és szembe találtam magam egy két méter magas sárkányszerű teremténnyel.Vérvörös szeme halált ígérően megvillant,ahogy egyre közelebb jött hozzám.Pikkelyes hátán és pofáján vér csillant,a fogait veszedelmesen csattogtatva kapott felém.Zihálva hátráltam még közelebb a gödörhöz,amikor egy árnyat láttam elsuhanni a szemem sarkából,sikítani akartam,amikor felém indult,de aztán megpillantottam az arcát.Acélkék szemeivel rám nézett ,a tekintetében földöntúli düh égett,fehér ingét vércseppek színezték.Hatalmas szemfogait kieresztve,morogva a sárkány felé fordult.A következő pillanatban egymás torkának estek.A sárkány megharapta Arsen hátát,amitől ő a földre rogyott,de ezzel szinte egyidőben már meg is harapta a sárkány nyakát.A sárkány gyengülni látszott,Arsen kegyetlenül levágta a bal első lábát a tőrjével,a sárkány a földre esett.A suttogások elhaltak.Durván megragadta a sárkány fejét,majd a fülébe mondott valamit,ezután puszta kézzel átszakította a sárkány mellkasát,a vére spriccelni kezdett,rám is jutott belőle.Az adrenalin szintem elérte a maximumot,újra sikítani lett volna kedvem.Arsen teljesen rideg arccal kirántotta a még dobogó szívet,eldobta,majd ketté szúrta.A sárkány mozdulatlanná merevedett…Arsen tőrrel a kezében,a sárkány vérétől pirosló  szájjal és kézzel indult meg felém. Az arcán gyengédség tűnt fel.Akaratlanul is hátráltam egy lépést a látványtól,ami nagyon rossz döntés volt.A föld beszakadt alattam,én pedig leestem a bárdok közé,a fejem egy sziklának csapódott,a vérem kis patakocskában folyni kezdett a földön,aztán elsötétült a világ…

Miután elvesztettem az eszméletem,teljesen a tudatomon kívül voltam.Mikor elkezdett derengeni a külvilág,a szememen valami hideg anyag volt,amitől nem tudtam kinyitni,a szívem már megint hevesen dobogott.Valaminnyire sikerült kinyitnom az egyik szemem,egy sötét árnyat pillantottam meg,ahogy fölém hajol,ahogy egyre közelebb jött,a halálfélelmem is erősödött.Úristen itt fogok meghalni…Amikor nyomást éreztem az oldalamon,nem bírtam tovább tartani magam,sikítottam.Bele adtam apait anyait a hangomba,hátha valaki mégiscsak meghall…Hirtelen ráeszméltem,hogy a testem puha takaró fedi és a kötések szorítják a vállam,hangosan zihálok.

-Therror!?-harsogta egy férfihang miután kivágódott egy ajtó.A férfi nagy levegőt  vett.-Takarodj kifelé!

Minden megvilágosodott előttem.Arsennak sikerült megölnie a sárkányt,  valószínűleg elhozott valahova.

-Arsen?-szólaltam meg remegő hangon.

Ahogy lépéseket hallottam közeledni,Arsen jobban szorította az oldalam,majd állatias morgást hallatott.A kemény,bakancsos léptek megtorpantak,aztán újra elindultak.

-Kade,jobban teszed ha ott maradsz.-szólt Arsen hűvös hangja egyenest a fülem mellől,mire én egy kicsit megborzongtam.Letöröltem a folyadékot a szememről,egy hatalmas szoba tárult elém,fekete és szürke színekkel.A szobában négy szekrényhátú férfi állt,mindegyikük engem vizslatott.A kínos helyzetben elpirultam,erre az egyikük elvigyorodott.

-Nézzétek csak,valaki nagyon piros lett.-bökte oldalba a társát.

-Arsen kifelé!-szólt megint a Kade nevezetű.-A franc essen beléd,muszáj mindig mindenkit megijesztened?!Úristen benned nincs semmi jó érzés!

-Nem tőle ijedtem meg.-néztem Kadere.-Azt hittem még mindig az erdőben fekszem…Hirtelen nem tudtam összeegyeztetni hol vagyok…- magyarázkodtam .

- Kisasszony,én szeretném ezt hinni,de ez biztosan nem igaz.-mondta Kade hűvösen.

-Leona.-javítottam ki.Egy-két évvel idősebb lehet nálam-gondoltam,ahogy végigmértem.-És biztos lehetsz benne,hogy ez így volt.

Arsent kerestem a tekintetemmel,amikor gyengéd érintést éreztem a vállamon,mire azonnal hátrafordultam.Arsen mögöttem ült,törökülésben,egy szál melegítőnadrágban.Mély lélegzeteket vettem,nehogy elpiruljak ismét.Hosszú fekete haja súrolta a vállát,ahogy felém hajolt,megsimogatni a fejem.A mozdulatra összeráncoltam a szemöldököm,ahogy a többiek is a szobában.

-Halottátok a hölgyet,ki lehet vonszolni a seggeteket!-kaffantott Kadere.

-Amint mondtam:Kifelé a szobából!-emelte fel a hangját Kade is.Aztán megfordult és kiment.A másik négy követte.-Mozgasd a segged fiam.-szólt hátra.

Arsen leszállt az ágyról.-Hogy egyszer szakadna rá egy plafon…-morgott.

-Hallottam!-szólt vissza Kade.

Arsen letérdelt hozzám.-Te csak pihenj,mindjárt visszajövök.Oké?

Bólintottam,mire ő elmosolyodott.

-Gyere márki,az isten verje meg!-mondta türelmetlenül Kade.

-Igen,anyu!-vakkantott vissza Arsen.Aztán  határozott léptekkel kiment,becsukta maga után az ajtót.Csak feküdtem,és gondolkodtam.De aztán veszekedés hangjai ütötték meg a fülem,nem bírtam a kíváncsiságommal,az ajtóhoz lopakodtam.

-Nem bízhatod másra,Kade!-hallottam Arsent.-Az apja engem kért meg!

-Ne röhögtess,Therror.-köpte Kade.-Folyton halálra fogod rémíteni,talán meg is vered.Nem bízhatom rád!

-Ő más.-mondta Arsen,mire a szívem nagyot dobbant.-Soha nem bántanám.

Kadenek elakadt a szava.

-Mitől lenne ő más?-kérdezte egy kicsit meg enyhülve Kade.

-Nem tudom…-mondta Arsen.-És ez zavar is,de ő más.

-Arsen,megértelek,de akkor sem bízhatom rád.Félne tőled.

-Talán.-mondta Arsen elbizonytalanodva.

A zár kattanására mindketten felkapták a fejüket.

-Nem félek Arsentól és nem szeretném,ha másra bízna,akármit is jelent ez…Értékelem,hogy ennyire aggódik az elhelyezésem miatt,és nagyon hálás vagyok a vendégszeretetkért,de nem Arsen az akitől meg kell védeni.

Kade Arsenra nézett,majd bólintott.

-Csak meg ne bánd.-szólt élesen.

-Nem fogom.-válaszoltam hasonlóképp.Kade még vetett rám egy utolsó pillantást,aztán elment.

-Ne aggódj,anyuci,nagyon jól fogok viselkedni az oviban!-szólt utána Arsen.

Kade feltartotta a középső  ujját válaszul.

-Menjünk be.-mondta Arsen a szobára mutatva.Bólintottam,madj bementem.

Mindvégig a lehető legmesszebbre húzódott tőlem.

-Elég meleg van?-kérdezte.

-Igen.Köszönöm.-mosolyogtam rá,mire az állkapcsa megrándult.Nem tudtam mire vélni a mozdulatot,de egyben nyomasztott is.

-Letusolhatsz,de nagyon vigyázz a válladra!-bökött állával egy ajtó felé.-Törölköző van bent.

Feszülten  rápillantottam,egy másodpercig egymás szemébe néztünk,de aztán elfordította a tekintetét.Kulcsra zártam a fekete márvány fürdőszoba ajtaját.A tükröt letakarták egy fekete lepedővel.Ennyire csúnyán megsérültem volna?

Lerángattam a rongyot és megpillantottam magam.Rosszabbra számítottam,a fejem teljesen meggyógyult csak egy kis piros folt látszott,a vállamon a kötés teljesen makulátlan volt,nem ütött át a vérem.Mi a franc van velem?Ez is az átváltozásom része lenne?Még nagyon az elején vagyok,de tudom,hogy nem lesz sétagalopp…

Óvatosan letusoltam,ügyelve a vállamra,majd beburkolóztam egy bolyhos, fekete törölközőbe.

-A franc...-suttogtam,amint eszembe jutott,hogy nincs ruha amit felvegyek.Belepirultam miközben arra gondoltam,hogy kimegyek így,olyan törölközőbe,ami alig ér valamivel a fenekem alá...Még jobban elvörösödtem...Kénytelen leszek kimenni és megkérdezni,hol van a táskám,ha egyáltalán itt van...Na jó,vágjunk bele.-gondoltam,majd nagylevegőt véve kinyitottam az ajtót.Arsen tekintete azonnal rám ugrott,majd egész testében mozdulatlanná vált,úgy láttam,levegőt se vesz.

-Ööö...-kezdtem nem valami értelmesen.-A táskámat sikerült kimentened?Mert,azokon a ruhákon kívül nincs mit felvennem...

Arsen tetőtől talpig végignézett rajtam,közben megnyalta az ajkait.Hatalmas ,dübörgő léptekkel felém indult,de az utolsó pillanatban megállt.A tekintete  perzselte a bőröm.
-Az apád vár rád lent.-mondta szenvtelen hangon.A szívem kalapálni kezdett,csaknem elájultam...Az apám?!