4.fejezet-A megmentő

Vane tovább tört-zúzott,amit talált és ahol érte.Minden ripityára tört.-Leona,mondd,hogy fogadhattad el?!-ordított az arcomba.Elfordítottam a fejem.-Talán mégsem olyan rossz,ahogy azt gondoljátok…-mondtam halkan.Vane felborította a kicsi dohányzóasztalt,ahogy az a csörömpölve a földre borult,megborzongtam.-Ez a te bajod,Leona.-szegezte rám a mutató ujját.-Mindig,mindenkiről csak jót feltételezel!A szemébe néztem.-Nem mindenkiről.De határozottan biztos  vagyok benne,hogy Arsen nem olyan,amilyennek olyan sokan hiszik.

-Á,szóval,most már Arsen?-tett egy színpadias mozdulatot.-És a te Arsenod-nézett rám gúnyosan-egyáltalán nem olyan szent,mint amilyennek te hiszed.Sőt!

-Vane!-ragadtam meg a gallérját.-Úgy jobban hangzik,ha azt mondom,érzem,hogy engem nem fog bántani?!Erre ő kicsit furcsán nézett.

-De te abban biztos vagy,hogy nem fog bántani,mivel kedvel engem.-elengedtem,majd keresztbefontam a karjaimat.Elképedve néztem rá.-Éppen ezért nem akarsz a közelébe engedni.Figyelj,engem nem érdekel miféle balhé volt köztetek,rendezzétek le.De engem nem fogsz felhasználni.

-És mivan,ha úgy dönt megunt téged,és kinyír?!-kérdezte Vane,a hangszínéből sütött a gúny.

-Nem fog.-néztem vissza rá.

Vane horkantott.-Te totálisan vak vagy!-üvöltött megint.-Nem látod,hogy csak ellenem akar felhasználni?!

-Nos,nekem nem úgy tűnik.És ezt te is jól tudod.Csak féltékeny vagy.-mondtam.

Vane arcvonásai-ha lehet-még jobban megkeményedtek.

-Jólvan.-sejtettem,hogy ezután jön a fekete leves.-Akkor menj hozzá.Rajongd körül!De semmi kedvem a temetésedre menni,pedig ennek az lesz a vége,hogy a hulládat egy sikátorban fogják megtalálni,meggyalázva.De rám ne számíts.

Elfordítottam a fejem,a szemembe könnyek szöktek.-Amíg félre nem teszed,a gyerekes rivalizálásod,nem is tudok rád számítani…

-Kifelé!-ordította Vane.-Menj ki!

Gyorsan futni kezdtem,nehogy meglássa a feltörő forró könnycseppeket.

-Leona…-ragadta meg Vane a csuklóm és visszapördített maga elé.Ahogy a könnyeim a kezére csorogtak,savként martak bele a bőrébe.Vane felordított és elkapta a kezét.-Leona,elindult az átváltozásod.

-Tudom.-suttogtam.-De rád úgysem számíthatok…

Befutottam a szobába,kulcsra zártam az ajtót.Gyorsan bedobáltam,a cuccaimat egy kisebb retikülbe,eközben Vane feltörte a zárat,kinyitottam az ablakot,és ahogy voltam,kiugrottam a második emeletről.Behunytam a szemem,most követtem el életem legnagyobb ostobaságát…De a leérkezésnél nem éreztem fájdalmat,kinyitottam a szemem.Guggolva értem földet a zöld pázsiton a kezeimmel támasztottam alá magam.Kicsit elmosolyodtam.Nem is olyan rossz ez…Vane berontott a szobába,az ajtó szilánkokra tört.Szitkozódva az ablakhoz ment,lenézett rám.Egy pillanatig csak néztünk egymás szemébe,válaszok után kutatva.Szinte hallottam a gondolatait,ahogy megkeményedett az arca.”Én megmondtam,rám ne számíts”Akkor jöttem rá,hogy tényleg hallottam.A szemem összeszűkült.Vane is tudja,hogy hallottam,megfeszült testtel fordult meg.Én pedig futásnak eredtem az utcán.Csak futottam,futottam.A nap már magasan járt,amikor elértem egy erdőhöz.Különös hangokra lettem figyelmes,halk suttogásokra,de senkit nem láttam.Óvatosan haladtam tovább.A suttogások egész délután kísértek,a nap már lemenőben volt,mikor leültem egy kicsi rönkre.Arcomat a kezembe temettem.Így ültem pár percig,aztán folyamatos csöpögésre lettem figyelmes.Csöpp,csöpp,csöpp.Valami meleget éreztem az arcomon.-A franc,csak nem esik?!- gondoltam magamban,miközben letöröltem a nedvességet az arcomról.A kezemen nem eső volt,hanem vér.Felpattantam és megbotlottam egy kiálló gyökérben,azonnal a poros földre estem.Hangosan ziháltam,a szívem őrült ütemet diktált.Felpillantottam.A szívem kihagyott néhány ütést.Aztán sikítottam,levegőért kapkodva kúsztam minnél messzebbre a fától.Féltem megint ránézni.Most is azt a képet látom a szemeim előtt,ahogy az őzgidát darabokra szaggatva felnyársalták egy ágra,a szemei a földön…Hátrébb kúsztam,a kezem meleg és nedves folyadékot érintett.A szemeim kitágultak a félelemtől.A suttogások gúnyos hangra váltottak.Körülöttem egyre nagyobb és nagyobb vértócsa terült el.De a rémülettől lebénultam.Amikor újra beindult a vérellátásom,őrült iramban szaladni kezdtem,az erdő sűrűjében.Vissza sem néztem,pedig valami vagy valaki a nyomomban volt.Keményen az arcomra estem,éles fájdalom hasított a vállamba.Velőtrázóan felsikoltottam,könnyek gyűltek a szemembe.De most nem adhatom fel!A vállamba egy méretes fadarab fúródott.Lassan kihúztam a karót,vergődtem és sikítottam a fájdalomtól,de egyszer csak kint volt.Kimerülten felálltam és botladozva futni kezdtem.A valami ami követett  a lábamhoz kapott,de csak karcolta a vádlimat.Egy hatalmas gödör szélére értem,amiben felfelé álló hegyes dárdák meredeztek az ég felé.Éreztem,hogy a felsőm teljesen átnedvesedik a véremtől.Megfordultam és szembe találtam magam egy két méter magas sárkányszerű teremténnyel.Vérvörös szeme halált ígérően megvillant,ahogy egyre közelebb jött hozzám.Pikkelyes hátán és pofáján vér csillant,a fogait veszedelmesen csattogtatva kapott felém.Zihálva hátráltam még közelebb a gödörhöz,amikor egy árnyat láttam elsuhanni a szemem sarkából,sikítani akartam,amikor felém indult,de aztán megpillantottam az arcát.Acélkék szemeivel rám nézett ,a tekintetében földöntúli düh égett,fehér ingét vércseppek színezték.Hatalmas szemfogait kieresztve,morogva a sárkány felé fordult.A következő pillanatban egymás torkának estek.A sárkány megharapta Arsen hátát,amitől ő a földre rogyott,de ezzel szinte egyidőben már meg is harapta a sárkány nyakát.A sárkány gyengülni látszott,Arsen kegyetlenül levágta a bal első lábát a tőrjével,a sárkány a földre esett.A suttogások elhaltak.Durván megragadta a sárkány fejét,majd a fülébe mondott valamit,ezután puszta kézzel átszakította a sárkány mellkasát,a vére spriccelni kezdett,rám is jutott belőle.Az adrenalin szintem elérte a maximumot,újra sikítani lett volna kedvem.Arsen teljesen rideg arccal kirántotta a még dobogó szívet,eldobta,majd ketté szúrta.A sárkány mozdulatlanná merevedett…Arsen tőrrel a kezében,a sárkány vérétől pirosló  szájjal és kézzel indult meg felém. Az arcán gyengédség tűnt fel.Akaratlanul is hátráltam egy lépést a látványtól,ami nagyon rossz döntés volt.A föld beszakadt alattam,én pedig leestem a bárdok közé,a fejem egy sziklának csapódott,a vérem kis patakocskában folyni kezdett a földön,aztán elsötétült a világ…

Miután elvesztettem az eszméletem,teljesen a tudatomon kívül voltam.Mikor elkezdett derengeni a külvilág,a szememen valami hideg anyag volt,amitől nem tudtam kinyitni,a szívem már megint hevesen dobogott.Valaminnyire sikerült kinyitnom az egyik szemem,egy sötét árnyat pillantottam meg,ahogy fölém hajol,ahogy egyre közelebb jött,a halálfélelmem is erősödött.Úristen itt fogok meghalni…Amikor nyomást éreztem az oldalamon,nem bírtam tovább tartani magam,sikítottam.Bele adtam apait anyait a hangomba,hátha valaki mégiscsak meghall…Hirtelen ráeszméltem,hogy a testem puha takaró fedi és a kötések szorítják a vállam,hangosan zihálok.

-Therror!?-harsogta egy férfihang miután kivágódott egy ajtó.A férfi nagy levegőt  vett.-Takarodj kifelé!

Minden megvilágosodott előttem.Arsennak sikerült megölnie a sárkányt,  valószínűleg elhozott valahova.

-Arsen?-szólaltam meg remegő hangon.

Ahogy lépéseket hallottam közeledni,Arsen jobban szorította az oldalam,majd állatias morgást hallatott.A kemény,bakancsos léptek megtorpantak,aztán újra elindultak.

-Kade,jobban teszed ha ott maradsz.-szólt Arsen hűvös hangja egyenest a fülem mellől,mire én egy kicsit megborzongtam.Letöröltem a folyadékot a szememről,egy hatalmas szoba tárult elém,fekete és szürke színekkel.A szobában négy szekrényhátú férfi állt,mindegyikük engem vizslatott.A kínos helyzetben elpirultam,erre az egyikük elvigyorodott.

-Nézzétek csak,valaki nagyon piros lett.-bökte oldalba a társát.

-Arsen kifelé!-szólt megint a Kade nevezetű.-A franc essen beléd,muszáj mindig mindenkit megijesztened?!Úristen benned nincs semmi jó érzés!

-Nem tőle ijedtem meg.-néztem Kadere.-Azt hittem még mindig az erdőben fekszem…Hirtelen nem tudtam összeegyeztetni hol vagyok…- magyarázkodtam .

- Kisasszony,én szeretném ezt hinni,de ez biztosan nem igaz.-mondta Kade hűvösen.

-Leona.-javítottam ki.Egy-két évvel idősebb lehet nálam-gondoltam,ahogy végigmértem.-És biztos lehetsz benne,hogy ez így volt.

Arsent kerestem a tekintetemmel,amikor gyengéd érintést éreztem a vállamon,mire azonnal hátrafordultam.Arsen mögöttem ült,törökülésben,egy szál melegítőnadrágban.Mély lélegzeteket vettem,nehogy elpiruljak ismét.Hosszú fekete haja súrolta a vállát,ahogy felém hajolt,megsimogatni a fejem.A mozdulatra összeráncoltam a szemöldököm,ahogy a többiek is a szobában.

-Halottátok a hölgyet,ki lehet vonszolni a seggeteket!-kaffantott Kadere.

-Amint mondtam:Kifelé a szobából!-emelte fel a hangját Kade is.Aztán megfordult és kiment.A másik négy követte.-Mozgasd a segged fiam.-szólt hátra.

Arsen leszállt az ágyról.-Hogy egyszer szakadna rá egy plafon…-morgott.

-Hallottam!-szólt vissza Kade.

Arsen letérdelt hozzám.-Te csak pihenj,mindjárt visszajövök.Oké?

Bólintottam,mire ő elmosolyodott.

-Gyere márki,az isten verje meg!-mondta türelmetlenül Kade.

-Igen,anyu!-vakkantott vissza Arsen.Aztán  határozott léptekkel kiment,becsukta maga után az ajtót.Csak feküdtem,és gondolkodtam.De aztán veszekedés hangjai ütötték meg a fülem,nem bírtam a kíváncsiságommal,az ajtóhoz lopakodtam.

-Nem bízhatod másra,Kade!-hallottam Arsent.-Az apja engem kért meg!

-Ne röhögtess,Therror.-köpte Kade.-Folyton halálra fogod rémíteni,talán meg is vered.Nem bízhatom rád!

-Ő más.-mondta Arsen,mire a szívem nagyot dobbant.-Soha nem bántanám.

Kadenek elakadt a szava.

-Mitől lenne ő más?-kérdezte egy kicsit meg enyhülve Kade.

-Nem tudom…-mondta Arsen.-És ez zavar is,de ő más.

-Arsen,megértelek,de akkor sem bízhatom rád.Félne tőled.

-Talán.-mondta Arsen elbizonytalanodva.

A zár kattanására mindketten felkapták a fejüket.

-Nem félek Arsentól és nem szeretném,ha másra bízna,akármit is jelent ez…Értékelem,hogy ennyire aggódik az elhelyezésem miatt,és nagyon hálás vagyok a vendégszeretetkért,de nem Arsen az akitől meg kell védeni.

Kade Arsenra nézett,majd bólintott.

-Csak meg ne bánd.-szólt élesen.

-Nem fogom.-válaszoltam hasonlóképp.Kade még vetett rám egy utolsó pillantást,aztán elment.

-Ne aggódj,anyuci,nagyon jól fogok viselkedni az oviban!-szólt utána Arsen.

Kade feltartotta a középső  ujját válaszul.

-Menjünk be.-mondta Arsen a szobára mutatva.Bólintottam,madj bementem.

Mindvégig a lehető legmesszebbre húzódott tőlem.

-Elég meleg van?-kérdezte.

-Igen.Köszönöm.-mosolyogtam rá,mire az állkapcsa megrándult.Nem tudtam mire vélni a mozdulatot,de egyben nyomasztott is.

-Letusolhatsz,de nagyon vigyázz a válladra!-bökött állával egy ajtó felé.-Törölköző van bent.

Feszülten  rápillantottam,egy másodpercig egymás szemébe néztünk,de aztán elfordította a tekintetét.Kulcsra zártam a fekete márvány fürdőszoba ajtaját.A tükröt letakarták egy fekete lepedővel.Ennyire csúnyán megsérültem volna?

Lerángattam a rongyot és megpillantottam magam.Rosszabbra számítottam,a fejem teljesen meggyógyult csak egy kis piros folt látszott,a vállamon a kötés teljesen makulátlan volt,nem ütött át a vérem.Mi a franc van velem?Ez is az átváltozásom része lenne?Még nagyon az elején vagyok,de tudom,hogy nem lesz sétagalopp…

Óvatosan letusoltam,ügyelve a vállamra,majd beburkolóztam egy bolyhos, fekete törölközőbe.

-A franc...-suttogtam,amint eszembe jutott,hogy nincs ruha amit felvegyek.Belepirultam miközben arra gondoltam,hogy kimegyek így,olyan törölközőbe,ami alig ér valamivel a fenekem alá...Még jobban elvörösödtem...Kénytelen leszek kimenni és megkérdezni,hol van a táskám,ha egyáltalán itt van...Na jó,vágjunk bele.-gondoltam,majd nagylevegőt véve kinyitottam az ajtót.Arsen tekintete azonnal rám ugrott,majd egész testében mozdulatlanná vált,úgy láttam,levegőt se vesz.

-Ööö...-kezdtem nem valami értelmesen.-A táskámat sikerült kimentened?Mert,azokon a ruhákon kívül nincs mit felvennem...

Arsen tetőtől talpig végignézett rajtam,közben megnyalta az ajkait.Hatalmas ,dübörgő léptekkel felém indult,de az utolsó pillanatban megállt.A tekintete  perzselte a bőröm.
-Az apád vár rád lent.-mondta szenvtelen hangon.A szívem kalapálni kezdett,csaknem elájultam...Az apám?!