3.fejezet-Arsen Therror személyesen

Reggel a nap jóleső simogatására ébredtem. Megtapogattam a mellettem lévő párnát.Senki.Vane biztos előbb felkelt.Kinyitottam a bőröndöt,hogy szemügyre vegyem Vane miket dobált bele.Szerencsére az összes normálisabb ruhám benne volt.Kitettem az ágyra a rózsaszín melltartómat a hozzá illő bugyival, a már-már botrányosan rövid farmer nadrágom,majd az ujjatlan zöld nyári felsőmet.Fogat mostam,egy kicsit kifestettem a szempilláimat,majd felöltöztem.Bevetettem az ágyat.Mikor minden lényegessel készen voltam,átfutottam a folyosón,le a nappaliba.Aztán valaki vagy valami hihetetlen erővel a falnak taszított,még a levegő is belém szorult.Aztán karmos kezek fonódtak a nyakamra.Sikoltottam,aztán ránéztem a támadómra.A szívem a torkomban dobogott,aztán Vane elengedett.

-Jézusom,Leona!Annyira sajnálom!-rohant azonnal,hogy a karjába vegyen és felsegítsen.

-Egy…pohár..vizet…kérlek!-nyögtem.Vane pattant és hozta nekem.Felhajtottam elsőre az összeset.Mikor kicsit összeszedtem magam,beszélni kezdtem.

-Már éppen mondani akartam,hogy tegnap éjjel miért nem maradtál a kanapén.-kezdtem bele.

Vane haragtól izzó szemekkel nézett rám.

-Mi…mi..van?-húzódtam a falhoz.

-Leona,én nem voltam tegnap este a szobában.-a nappaliban hirtelen leesett a hőmérséklet,a hidegség Vane teste felől jött.Értetlenül néztem rá.Aztán minden megvilágosodott előttem.

-Sajnálom,azért támadtalak meg,mert Arsen Therror szaga árad belőled.Olyan erősen mintha…mintha…

Erre én elpirultam,a tegnapi éjszakára emlékezve.Gyorsan feltápászkodtam,a nyakam még mindig sajgott.Egyszerűen nem értettem az összefüggéseket.Arsen biztos ,hogy ugyanaz a két ember aki a pusztítást végezte a házamban,és az aki tegnap éjjel olyan bizalmasan ölelt át és simogatta a hajam?

Vane szemei elkerekedtek,mint két ping-pong labda,mikor meglátta a pirulásom.

-Leona?!Mit művelt veled?!-mondta vészjóslóan hidegen.

-Ööö…Semmit.Csak…izé..én…hát…-nyökögtem.

Vane teste fölém magasodott,ahogy beleszagolt a hajamba,majd elfintorodott.

-Azt érzem,hogy nem feküdtetek le.Mi történt,hogy ennyire érezni a szagát rajtad?!-a végét már üvöltötte.

-Én…Azt hittem,hogy te vagy az,amikor bejött és mellém feküdt,bár kicsit furcsálltam,hogy szélesebb váll,meg más illat.

-Mi történt még?-mondta metsző hangon.

-Hát…izé…-megint belevörösödtem a mondókámba.-Abban a tudatban,hogy te vagy az …átöleltem,ő pedig elkezdte simogatni a hajam.

Egy két részletet kihagytam,mer tudtam,hogy attól felugrana Vaneben a pumpa.De Vanet soha nem tudtam becsapni…

-Van még valami.-ez nem kérdés volt,hanem kőkemény kijelentés.

-Nem nincs.-villantottam rá ártatlan mosolyt.

-Még mindig rosszul hazudsz.-mondta,de a hangszíne nem volt barátságos.

Elfordultam,tevékenykedni kezdtem a konyhában.

-Megpusziltam a nyakát,ő pedig a combomat simogatta,ha jól emlékszem.-ilyenkor kaptam észbe,hogy miért nem vagyok dühös.Valószinüleg Vane is ezt hiányolta az egészből.-A kis rohadék.

-Egy pillanat.-mondta Vane fojtottan és elviharzott.Tudtam,hova készül,megkeresni Arsent.

-Hé,Vane!Kérlek vigyázz!Tudom,hogy hiába mondanám,hogy nem menj.-kiáltottam utána.Erre csak egy meleg fuvallat volt a válasz,ami ismét felmelegítette a nappalit.Nekiálltam elmosogatni Vane tányérját,amit valószínűleg még tegnap hagyott itt.

-Hmm…- szólalt meg egy bársonyosan mély hang mögöttem.Ijedtemben olyan hirtelen fordultam meg,hogy lefröcsköltem magam a mosogató vízzel.A szívem a torkomban dobogott,de mikor megláttam azt,akitől a hang jött több ütést is kihagyott.Egy hatalmas férfi állt mögöttem a pultnak támaszkodva.Vállig érő,selymes,fekete haja súrolta a lenge fehér inget amit viselt.Markáns arcvonásait bármelyik férfi megirigyelhetné.Majdnem fekete szeme,tetőtől talpig végigmért,majd megállapodott az arcomon.Jól éreztem,a vállai szélesebbek Vaneénél.A kezében egy gyönyörűen kidolgozott tőrt pörgetett,mesteri ügyességgel.

-Mit keresel itt?-magabiztosnak akartam tűnni,de nem nagyon jött össze.

-Elmondom miért jöttem.-mondta igézően,majd felém lépett,én még jobban a pulthoz lapultam.-Kaptam egy megbízást,hogy védjelek meg.Úgy döntöttem elvállalom.

-Ki adta a megbízást?-kérdeztem most már nem remegett a hangom.

-Az apád.

A szemeim elkerekedtek.

-Menj haza.Nincs szükségem a védelmedre.-mondtam keményen.

A tőr a jobb oldalamon lévő szekrénybe fúródott,közel az oldalamhoz.

Még közelebb jött.

-Ez a lehetőség nem választható.-mondta.

Remegett a kezem,lábam,de szembefordultam vele.

-Azt mondtam:nem.-mondtam.-Tegnap,hogy merészeltél befeküdni mellém az ágyba?És…

Az arcán most először átsuhant valami érzelem.

Még közelebb jött,a csípőnk szinte már összeért.

-Rossz volt?-kérdezte buja vigyorral.Meglendítettem a kezem és pofon vágtam,sima reflexből.A feje oldalra hajlott és egy kicsit kivörösödött az arca.Beleszagolt a hajamba,már épp nyitotta a száját,hogy mondjon valamit.

-Nehogy elkezzd,hogy olyan illatom van mint Vanenek!-előztem meg.A tekintete ellágyult.

-De olyan szagod van.-mondta kis mosollyal.

Az ujjait az állam alá csúsztatva felemelte a fejem.Azt hittem,hogy megcsókol,és ha meg akarta volna tenni,bármiben lefogadom,hogy nem ellenkezek.De a bejárati ajtó kivágódott és betrappolt Vane…Arsen tekintetéből azonnal kihunyt minden érzelem,az arca kiismerhetetlen lett.A kezeit megtámasztotta a pulton a csípőm két oldalán.Majd kelletlenül Vane felé fordította a fejét.

-Hé,seggfej,nem látod,hogy éppen egy gyönyörű hölgynek udvarolok?-kérdezte olyan fagyosan,hogy üveget lehetne vágni a hangjával.

-Azt azért nem mondhatjuk udvarlásnak.-fontam keresztbe a kezeimet.Arsen melegen rám vigyorgott,amin Vane őszintén meglepődött.És én megint rabul estem tökéletesen jóképű arcának.

De aztán megint felvette a semmit nem mondó képet.

-Mit akarsz?-kérdezte Vane hidegen.Érezhető volt a két férfi közti gyűlölet.

-Várjunk.Ti ismeritek egymást?-szóltam közbe.

-Jah.-volt a rövid és fagyos válasz mindkettejüktől.

-Szóval mit akarsz itt Therror?-tette fel a kérdést újból Vane.

-Megbízásom van,Leona Random védelmére.-mondta Arsen.

-Arra itt vagyok én,szóval vonszold el a segged.

Arsen elmosolyodott,de a mosolya nem volt meleg vagy barátságos.Mintha csak azt sugallta volna a tekintete:Ha még egy szót szólsz,elkezded ásni a sírod.

Arsen visszafordult hozzám.

-Ezentúl én vagyok a védelmeződ.-mondta ellentmondást nem tűrő hangon.

Vane becsmérlő hangot hallatott.

-Neked kuss.-hallgattatta el Arsen és felé hajította a tőrt.Vane ollózva a levegőben,belerúgott a tőr markolatába,ami ezúttal felénk kezdett száguldani.Ijedtemben lehajtott fejjel Arsenhez simultam.

-Hmm…Kedvemre való ez a beleegyezés.-mondta,aztán átpördített a háta mögé,elkapta a levegőben száguldó tőrt.

-Mondd,hogy elfogadom a védelmet.-nézett rám szigorúan.

-Leona,ne!-kiáltotta Vane.

Haboztam...Most melyiket?!

-Gyorsabban.-sürgetett Arsen.

-Jó..oké..e-elfogadom.-dadogtam,ahogy megint ránéztem.

Arsen Vanere vigyorgott,akin mérhetetlen düh látszódott.

-Jó választás,hercegnő.-simogatta meg kedvesen a hajam.Vane utána kapott,de már csak a levegőt markolta.Elgondolkoztam.Talán mégsem lett volna szabad elfogadnom?Ahogy megfordultam,Vane mellkasának ütköztem,zavartan néztem a szemébe.Hangtalanul megfordult,dühösen ordítva mindent lesöpört a pultról.A poharak ripityára törtek a parkettán.Aztán vérben forgó szemekkel felém fordult.Akaratlanul is hátráltam két lépést.Ha ezt túlélem,minden vasárnap templomba fogok járni......