4.fejezet-A megmentő

Vane tovább tört-zúzott,amit talált és ahol érte.Minden ripityára tört.-Leona,mondd,hogy fogadhattad el?!-ordított az arcomba.Elfordítottam a fejem.-Talán mégsem olyan rossz,ahogy azt gondoljátok…-mondtam halkan.Vane felborította a kicsi dohányzóasztalt,ahogy az a csörömpölve a földre borult,megborzongtam.-Ez a te bajod,Leona.-szegezte rám a mutató ujját.-Mindig,mindenkiről csak jót feltételezel!A szemébe néztem.-Nem mindenkiről.De határozottan biztos  vagyok benne,hogy Arsen nem olyan,amilyennek olyan sokan hiszik.

-Á,szóval,most már Arsen?-tett egy színpadias mozdulatot.-És a te Arsenod-nézett rám gúnyosan-egyáltalán nem olyan szent,mint amilyennek te hiszed.Sőt!

-Vane!-ragadtam meg a gallérját.-Úgy jobban hangzik,ha azt mondom,érzem,hogy engem nem fog bántani?!Erre ő kicsit furcsán nézett.

-De te abban biztos vagy,hogy nem fog bántani,mivel kedvel engem.-elengedtem,majd keresztbefontam a karjaimat.Elképedve néztem rá.-Éppen ezért nem akarsz a közelébe engedni.Figyelj,engem nem érdekel miféle balhé volt köztetek,rendezzétek le.De engem nem fogsz felhasználni.

-És mivan,ha úgy dönt megunt téged,és kinyír?!-kérdezte Vane,a hangszínéből sütött a gúny.

-Nem fog.-néztem vissza rá.

Vane horkantott.-Te totálisan vak vagy!-üvöltött megint.-Nem látod,hogy csak ellenem akar felhasználni?!

-Nos,nekem nem úgy tűnik.És ezt te is jól tudod.Csak féltékeny vagy.-mondtam.

Vane arcvonásai-ha lehet-még jobban megkeményedtek.

-Jólvan.-sejtettem,hogy ezután jön a fekete leves.-Akkor menj hozzá.Rajongd körül!De semmi kedvem a temetésedre menni,pedig ennek az lesz a vége,hogy a hulládat egy sikátorban fogják megtalálni,meggyalázva.De rám ne számíts.

Elfordítottam a fejem,a szemembe könnyek szöktek.-Amíg félre nem teszed,a gyerekes rivalizálásod,nem is tudok rád számítani…

-Kifelé!-ordította Vane.-Menj ki!

Gyorsan futni kezdtem,nehogy meglássa a feltörő forró könnycseppeket.

-Leona…-ragadta meg Vane a csuklóm és visszapördített maga elé.Ahogy a könnyeim a kezére csorogtak,savként martak bele a bőrébe.Vane felordított és elkapta a kezét.-Leona,elindult az átváltozásod.

-Tudom.-suttogtam.-De rád úgysem számíthatok…

Befutottam a szobába,kulcsra zártam az ajtót.Gyorsan bedobáltam,a cuccaimat egy kisebb retikülbe,eközben Vane feltörte a zárat,kinyitottam az ablakot,és ahogy voltam,kiugrottam a második emeletről.Behunytam a szemem,most követtem el életem legnagyobb ostobaságát…De a leérkezésnél nem éreztem fájdalmat,kinyitottam a szemem.Guggolva értem földet a zöld pázsiton a kezeimmel támasztottam alá magam.Kicsit elmosolyodtam.Nem is olyan rossz ez…Vane berontott a szobába,az ajtó szilánkokra tört.Szitkozódva az ablakhoz ment,lenézett rám.Egy pillanatig csak néztünk egymás szemébe,válaszok után kutatva.Szinte hallottam a gondolatait,ahogy megkeményedett az arca.”Én megmondtam,rám ne számíts”Akkor jöttem rá,hogy tényleg hallottam.A szemem összeszűkült.Vane is tudja,hogy hallottam,megfeszült testtel fordult meg.Én pedig futásnak eredtem az utcán.Csak futottam,futottam.A nap már magasan járt,amikor elértem egy erdőhöz.Különös hangokra lettem figyelmes,halk suttogásokra,de senkit nem láttam.Óvatosan haladtam tovább.A suttogások egész délután kísértek,a nap már lemenőben volt,mikor leültem egy kicsi rönkre.Arcomat a kezembe temettem.Így ültem pár percig,aztán folyamatos csöpögésre lettem figyelmes.Csöpp,csöpp,csöpp.Valami meleget éreztem az arcomon.-A franc,csak nem esik?!- gondoltam magamban,miközben letöröltem a nedvességet az arcomról.A kezemen nem eső volt,hanem vér.Felpattantam és megbotlottam egy kiálló gyökérben,azonnal a poros földre estem.Hangosan ziháltam,a szívem őrült ütemet diktált.Felpillantottam.A szívem kihagyott néhány ütést.Aztán sikítottam,levegőért kapkodva kúsztam minnél messzebbre a fától.Féltem megint ránézni.Most is azt a képet látom a szemeim előtt,ahogy az őzgidát darabokra szaggatva felnyársalták egy ágra,a szemei a földön…Hátrébb kúsztam,a kezem meleg és nedves folyadékot érintett.A szemeim kitágultak a félelemtől.A suttogások gúnyos hangra váltottak.Körülöttem egyre nagyobb és nagyobb vértócsa terült el.De a rémülettől lebénultam.Amikor újra beindult a vérellátásom,őrült iramban szaladni kezdtem,az erdő sűrűjében.Vissza sem néztem,pedig valami vagy valaki a nyomomban volt.Keményen az arcomra estem,éles fájdalom hasított a vállamba.Velőtrázóan felsikoltottam,könnyek gyűltek a szemembe.De most nem adhatom fel!A vállamba egy méretes fadarab fúródott.Lassan kihúztam a karót,vergődtem és sikítottam a fájdalomtól,de egyszer csak kint volt.Kimerülten felálltam és botladozva futni kezdtem.A valami ami követett  a lábamhoz kapott,de csak karcolta a vádlimat.Egy hatalmas gödör szélére értem,amiben felfelé álló hegyes dárdák meredeztek az ég felé.Éreztem,hogy a felsőm teljesen átnedvesedik a véremtől.Megfordultam és szembe találtam magam egy két méter magas sárkányszerű teremténnyel.Vérvörös szeme halált ígérően megvillant,ahogy egyre közelebb jött hozzám.Pikkelyes hátán és pofáján vér csillant,a fogait veszedelmesen csattogtatva kapott felém.Zihálva hátráltam még közelebb a gödörhöz,amikor egy árnyat láttam elsuhanni a szemem sarkából,sikítani akartam,amikor felém indult,de aztán megpillantottam az arcát.Acélkék szemeivel rám nézett ,a tekintetében földöntúli düh égett,fehér ingét vércseppek színezték.Hatalmas szemfogait kieresztve,morogva a sárkány felé fordult.A következő pillanatban egymás torkának estek.A sárkány megharapta Arsen hátát,amitől ő a földre rogyott,de ezzel szinte egyidőben már meg is harapta a sárkány nyakát.A sárkány gyengülni látszott,Arsen kegyetlenül levágta a bal első lábát a tőrjével,a sárkány a földre esett.A suttogások elhaltak.Durván megragadta a sárkány fejét,majd a fülébe mondott valamit,ezután puszta kézzel átszakította a sárkány mellkasát,a vére spriccelni kezdett,rám is jutott belőle.Az adrenalin szintem elérte a maximumot,újra sikítani lett volna kedvem.Arsen teljesen rideg arccal kirántotta a még dobogó szívet,eldobta,majd ketté szúrta.A sárkány mozdulatlanná merevedett…Arsen tőrrel a kezében,a sárkány vérétől pirosló  szájjal és kézzel indult meg felém. Az arcán gyengédség tűnt fel.Akaratlanul is hátráltam egy lépést a látványtól,ami nagyon rossz döntés volt.A föld beszakadt alattam,én pedig leestem a bárdok közé,a fejem egy sziklának csapódott,a vérem kis patakocskában folyni kezdett a földön,aztán elsötétült a világ…

Miután elvesztettem az eszméletem,teljesen a tudatomon kívül voltam.Mikor elkezdett derengeni a külvilág,a szememen valami hideg anyag volt,amitől nem tudtam kinyitni,a szívem már megint hevesen dobogott.Valaminnyire sikerült kinyitnom az egyik szemem,egy sötét árnyat pillantottam meg,ahogy fölém hajol,ahogy egyre közelebb jött,a halálfélelmem is erősödött.Úristen itt fogok meghalni…Amikor nyomást éreztem az oldalamon,nem bírtam tovább tartani magam,sikítottam.Bele adtam apait anyait a hangomba,hátha valaki mégiscsak meghall…Hirtelen ráeszméltem,hogy a testem puha takaró fedi és a kötések szorítják a vállam,hangosan zihálok.

-Therror!?-harsogta egy férfihang miután kivágódott egy ajtó.A férfi nagy levegőt  vett.-Takarodj kifelé!

Minden megvilágosodott előttem.Arsennak sikerült megölnie a sárkányt,  valószínűleg elhozott valahova.

-Arsen?-szólaltam meg remegő hangon.

Ahogy lépéseket hallottam közeledni,Arsen jobban szorította az oldalam,majd állatias morgást hallatott.A kemény,bakancsos léptek megtorpantak,aztán újra elindultak.

-Kade,jobban teszed ha ott maradsz.-szólt Arsen hűvös hangja egyenest a fülem mellől,mire én egy kicsit megborzongtam.Letöröltem a folyadékot a szememről,egy hatalmas szoba tárult elém,fekete és szürke színekkel.A szobában négy szekrényhátú férfi állt,mindegyikük engem vizslatott.A kínos helyzetben elpirultam,erre az egyikük elvigyorodott.

-Nézzétek csak,valaki nagyon piros lett.-bökte oldalba a társát.

-Arsen kifelé!-szólt megint a Kade nevezetű.-A franc essen beléd,muszáj mindig mindenkit megijesztened?!Úristen benned nincs semmi jó érzés!

-Nem tőle ijedtem meg.-néztem Kadere.-Azt hittem még mindig az erdőben fekszem…Hirtelen nem tudtam összeegyeztetni hol vagyok…- magyarázkodtam .

- Kisasszony,én szeretném ezt hinni,de ez biztosan nem igaz.-mondta Kade hűvösen.

-Leona.-javítottam ki.Egy-két évvel idősebb lehet nálam-gondoltam,ahogy végigmértem.-És biztos lehetsz benne,hogy ez így volt.

Arsent kerestem a tekintetemmel,amikor gyengéd érintést éreztem a vállamon,mire azonnal hátrafordultam.Arsen mögöttem ült,törökülésben,egy szál melegítőnadrágban.Mély lélegzeteket vettem,nehogy elpiruljak ismét.Hosszú fekete haja súrolta a vállát,ahogy felém hajolt,megsimogatni a fejem.A mozdulatra összeráncoltam a szemöldököm,ahogy a többiek is a szobában.

-Halottátok a hölgyet,ki lehet vonszolni a seggeteket!-kaffantott Kadere.

-Amint mondtam:Kifelé a szobából!-emelte fel a hangját Kade is.Aztán megfordult és kiment.A másik négy követte.-Mozgasd a segged fiam.-szólt hátra.

Arsen leszállt az ágyról.-Hogy egyszer szakadna rá egy plafon…-morgott.

-Hallottam!-szólt vissza Kade.

Arsen letérdelt hozzám.-Te csak pihenj,mindjárt visszajövök.Oké?

Bólintottam,mire ő elmosolyodott.

-Gyere márki,az isten verje meg!-mondta türelmetlenül Kade.

-Igen,anyu!-vakkantott vissza Arsen.Aztán  határozott léptekkel kiment,becsukta maga után az ajtót.Csak feküdtem,és gondolkodtam.De aztán veszekedés hangjai ütötték meg a fülem,nem bírtam a kíváncsiságommal,az ajtóhoz lopakodtam.

-Nem bízhatod másra,Kade!-hallottam Arsent.-Az apja engem kért meg!

-Ne röhögtess,Therror.-köpte Kade.-Folyton halálra fogod rémíteni,talán meg is vered.Nem bízhatom rád!

-Ő más.-mondta Arsen,mire a szívem nagyot dobbant.-Soha nem bántanám.

Kadenek elakadt a szava.

-Mitől lenne ő más?-kérdezte egy kicsit meg enyhülve Kade.

-Nem tudom…-mondta Arsen.-És ez zavar is,de ő más.

-Arsen,megértelek,de akkor sem bízhatom rád.Félne tőled.

-Talán.-mondta Arsen elbizonytalanodva.

A zár kattanására mindketten felkapták a fejüket.

-Nem félek Arsentól és nem szeretném,ha másra bízna,akármit is jelent ez…Értékelem,hogy ennyire aggódik az elhelyezésem miatt,és nagyon hálás vagyok a vendégszeretetkért,de nem Arsen az akitől meg kell védeni.

Kade Arsenra nézett,majd bólintott.

-Csak meg ne bánd.-szólt élesen.

-Nem fogom.-válaszoltam hasonlóképp.Kade még vetett rám egy utolsó pillantást,aztán elment.

-Ne aggódj,anyuci,nagyon jól fogok viselkedni az oviban!-szólt utána Arsen.

Kade feltartotta a középső  ujját válaszul.

-Menjünk be.-mondta Arsen a szobára mutatva.Bólintottam,madj bementem.

Mindvégig a lehető legmesszebbre húzódott tőlem.

-Elég meleg van?-kérdezte.

-Igen.Köszönöm.-mosolyogtam rá,mire az állkapcsa megrándult.Nem tudtam mire vélni a mozdulatot,de egyben nyomasztott is.

-Letusolhatsz,de nagyon vigyázz a válladra!-bökött állával egy ajtó felé.-Törölköző van bent.

Feszülten  rápillantottam,egy másodpercig egymás szemébe néztünk,de aztán elfordította a tekintetét.Kulcsra zártam a fekete márvány fürdőszoba ajtaját.A tükröt letakarták egy fekete lepedővel.Ennyire csúnyán megsérültem volna?

Lerángattam a rongyot és megpillantottam magam.Rosszabbra számítottam,a fejem teljesen meggyógyult csak egy kis piros folt látszott,a vállamon a kötés teljesen makulátlan volt,nem ütött át a vérem.Mi a franc van velem?Ez is az átváltozásom része lenne?Még nagyon az elején vagyok,de tudom,hogy nem lesz sétagalopp…

Óvatosan letusoltam,ügyelve a vállamra,majd beburkolóztam egy bolyhos, fekete törölközőbe.

-A franc...-suttogtam,amint eszembe jutott,hogy nincs ruha amit felvegyek.Belepirultam miközben arra gondoltam,hogy kimegyek így,olyan törölközőbe,ami alig ér valamivel a fenekem alá...Még jobban elvörösödtem...Kénytelen leszek kimenni és megkérdezni,hol van a táskám,ha egyáltalán itt van...Na jó,vágjunk bele.-gondoltam,majd nagylevegőt véve kinyitottam az ajtót.Arsen tekintete azonnal rám ugrott,majd egész testében mozdulatlanná vált,úgy láttam,levegőt se vesz.

-Ööö...-kezdtem nem valami értelmesen.-A táskámat sikerült kimentened?Mert,azokon a ruhákon kívül nincs mit felvennem...

Arsen tetőtől talpig végignézett rajtam,közben megnyalta az ajkait.Hatalmas ,dübörgő léptekkel felém indult,de az utolsó pillanatban megállt.A tekintete  perzselte a bőröm.
-Az apád vár rád lent.-mondta szenvtelen hangon.A szívem kalapálni kezdett,csaknem elájultam...Az apám?!

3.fejezet-Arsen Therror személyesen

Reggel a nap jóleső simogatására ébredtem. Megtapogattam a mellettem lévő párnát.Senki.Vane biztos előbb felkelt.Kinyitottam a bőröndöt,hogy szemügyre vegyem Vane miket dobált bele.Szerencsére az összes normálisabb ruhám benne volt.Kitettem az ágyra a rózsaszín melltartómat a hozzá illő bugyival, a már-már botrányosan rövid farmer nadrágom,majd az ujjatlan zöld nyári felsőmet.Fogat mostam,egy kicsit kifestettem a szempilláimat,majd felöltöztem.Bevetettem az ágyat.Mikor minden lényegessel készen voltam,átfutottam a folyosón,le a nappaliba.Aztán valaki vagy valami hihetetlen erővel a falnak taszított,még a levegő is belém szorult.Aztán karmos kezek fonódtak a nyakamra.Sikoltottam,aztán ránéztem a támadómra.A szívem a torkomban dobogott,aztán Vane elengedett.

-Jézusom,Leona!Annyira sajnálom!-rohant azonnal,hogy a karjába vegyen és felsegítsen.

-Egy…pohár..vizet…kérlek!-nyögtem.Vane pattant és hozta nekem.Felhajtottam elsőre az összeset.Mikor kicsit összeszedtem magam,beszélni kezdtem.

-Már éppen mondani akartam,hogy tegnap éjjel miért nem maradtál a kanapén.-kezdtem bele.

Vane haragtól izzó szemekkel nézett rám.

-Mi…mi..van?-húzódtam a falhoz.

-Leona,én nem voltam tegnap este a szobában.-a nappaliban hirtelen leesett a hőmérséklet,a hidegség Vane teste felől jött.Értetlenül néztem rá.Aztán minden megvilágosodott előttem.

-Sajnálom,azért támadtalak meg,mert Arsen Therror szaga árad belőled.Olyan erősen mintha…mintha…

Erre én elpirultam,a tegnapi éjszakára emlékezve.Gyorsan feltápászkodtam,a nyakam még mindig sajgott.Egyszerűen nem értettem az összefüggéseket.Arsen biztos ,hogy ugyanaz a két ember aki a pusztítást végezte a házamban,és az aki tegnap éjjel olyan bizalmasan ölelt át és simogatta a hajam?

Vane szemei elkerekedtek,mint két ping-pong labda,mikor meglátta a pirulásom.

-Leona?!Mit művelt veled?!-mondta vészjóslóan hidegen.

-Ööö…Semmit.Csak…izé..én…hát…-nyökögtem.

Vane teste fölém magasodott,ahogy beleszagolt a hajamba,majd elfintorodott.

-Azt érzem,hogy nem feküdtetek le.Mi történt,hogy ennyire érezni a szagát rajtad?!-a végét már üvöltötte.

-Én…Azt hittem,hogy te vagy az,amikor bejött és mellém feküdt,bár kicsit furcsálltam,hogy szélesebb váll,meg más illat.

-Mi történt még?-mondta metsző hangon.

-Hát…izé…-megint belevörösödtem a mondókámba.-Abban a tudatban,hogy te vagy az …átöleltem,ő pedig elkezdte simogatni a hajam.

Egy két részletet kihagytam,mer tudtam,hogy attól felugrana Vaneben a pumpa.De Vanet soha nem tudtam becsapni…

-Van még valami.-ez nem kérdés volt,hanem kőkemény kijelentés.

-Nem nincs.-villantottam rá ártatlan mosolyt.

-Még mindig rosszul hazudsz.-mondta,de a hangszíne nem volt barátságos.

Elfordultam,tevékenykedni kezdtem a konyhában.

-Megpusziltam a nyakát,ő pedig a combomat simogatta,ha jól emlékszem.-ilyenkor kaptam észbe,hogy miért nem vagyok dühös.Valószinüleg Vane is ezt hiányolta az egészből.-A kis rohadék.

-Egy pillanat.-mondta Vane fojtottan és elviharzott.Tudtam,hova készül,megkeresni Arsent.

-Hé,Vane!Kérlek vigyázz!Tudom,hogy hiába mondanám,hogy nem menj.-kiáltottam utána.Erre csak egy meleg fuvallat volt a válasz,ami ismét felmelegítette a nappalit.Nekiálltam elmosogatni Vane tányérját,amit valószínűleg még tegnap hagyott itt.

-Hmm…- szólalt meg egy bársonyosan mély hang mögöttem.Ijedtemben olyan hirtelen fordultam meg,hogy lefröcsköltem magam a mosogató vízzel.A szívem a torkomban dobogott,de mikor megláttam azt,akitől a hang jött több ütést is kihagyott.Egy hatalmas férfi állt mögöttem a pultnak támaszkodva.Vállig érő,selymes,fekete haja súrolta a lenge fehér inget amit viselt.Markáns arcvonásait bármelyik férfi megirigyelhetné.Majdnem fekete szeme,tetőtől talpig végigmért,majd megállapodott az arcomon.Jól éreztem,a vállai szélesebbek Vaneénél.A kezében egy gyönyörűen kidolgozott tőrt pörgetett,mesteri ügyességgel.

-Mit keresel itt?-magabiztosnak akartam tűnni,de nem nagyon jött össze.

-Elmondom miért jöttem.-mondta igézően,majd felém lépett,én még jobban a pulthoz lapultam.-Kaptam egy megbízást,hogy védjelek meg.Úgy döntöttem elvállalom.

-Ki adta a megbízást?-kérdeztem most már nem remegett a hangom.

-Az apád.

A szemeim elkerekedtek.

-Menj haza.Nincs szükségem a védelmedre.-mondtam keményen.

A tőr a jobb oldalamon lévő szekrénybe fúródott,közel az oldalamhoz.

Még közelebb jött.

-Ez a lehetőség nem választható.-mondta.

Remegett a kezem,lábam,de szembefordultam vele.

-Azt mondtam:nem.-mondtam.-Tegnap,hogy merészeltél befeküdni mellém az ágyba?És…

Az arcán most először átsuhant valami érzelem.

Még közelebb jött,a csípőnk szinte már összeért.

-Rossz volt?-kérdezte buja vigyorral.Meglendítettem a kezem és pofon vágtam,sima reflexből.A feje oldalra hajlott és egy kicsit kivörösödött az arca.Beleszagolt a hajamba,már épp nyitotta a száját,hogy mondjon valamit.

-Nehogy elkezzd,hogy olyan illatom van mint Vanenek!-előztem meg.A tekintete ellágyult.

-De olyan szagod van.-mondta kis mosollyal.

Az ujjait az állam alá csúsztatva felemelte a fejem.Azt hittem,hogy megcsókol,és ha meg akarta volna tenni,bármiben lefogadom,hogy nem ellenkezek.De a bejárati ajtó kivágódott és betrappolt Vane…Arsen tekintetéből azonnal kihunyt minden érzelem,az arca kiismerhetetlen lett.A kezeit megtámasztotta a pulton a csípőm két oldalán.Majd kelletlenül Vane felé fordította a fejét.

-Hé,seggfej,nem látod,hogy éppen egy gyönyörű hölgynek udvarolok?-kérdezte olyan fagyosan,hogy üveget lehetne vágni a hangjával.

-Azt azért nem mondhatjuk udvarlásnak.-fontam keresztbe a kezeimet.Arsen melegen rám vigyorgott,amin Vane őszintén meglepődött.És én megint rabul estem tökéletesen jóképű arcának.

De aztán megint felvette a semmit nem mondó képet.

-Mit akarsz?-kérdezte Vane hidegen.Érezhető volt a két férfi közti gyűlölet.

-Várjunk.Ti ismeritek egymást?-szóltam közbe.

-Jah.-volt a rövid és fagyos válasz mindkettejüktől.

-Szóval mit akarsz itt Therror?-tette fel a kérdést újból Vane.

-Megbízásom van,Leona Random védelmére.-mondta Arsen.

-Arra itt vagyok én,szóval vonszold el a segged.

Arsen elmosolyodott,de a mosolya nem volt meleg vagy barátságos.Mintha csak azt sugallta volna a tekintete:Ha még egy szót szólsz,elkezded ásni a sírod.

Arsen visszafordult hozzám.

-Ezentúl én vagyok a védelmeződ.-mondta ellentmondást nem tűrő hangon.

Vane becsmérlő hangot hallatott.

-Neked kuss.-hallgattatta el Arsen és felé hajította a tőrt.Vane ollózva a levegőben,belerúgott a tőr markolatába,ami ezúttal felénk kezdett száguldani.Ijedtemben lehajtott fejjel Arsenhez simultam.

-Hmm…Kedvemre való ez a beleegyezés.-mondta,aztán átpördített a háta mögé,elkapta a levegőben száguldó tőrt.

-Mondd,hogy elfogadom a védelmet.-nézett rám szigorúan.

-Leona,ne!-kiáltotta Vane.

Haboztam...Most melyiket?!

-Gyorsabban.-sürgetett Arsen.

-Jó..oké..e-elfogadom.-dadogtam,ahogy megint ránéztem.

Arsen Vanere vigyorgott,akin mérhetetlen düh látszódott.

-Jó választás,hercegnő.-simogatta meg kedvesen a hajam.Vane utána kapott,de már csak a levegőt markolta.Elgondolkoztam.Talán mégsem lett volna szabad elfogadnom?Ahogy megfordultam,Vane mellkasának ütköztem,zavartan néztem a szemébe.Hangtalanul megfordult,dühösen ordítva mindent lesöpört a pultról.A poharak ripityára törtek a parkettán.Aztán vérben forgó szemekkel felém fordult.Akaratlanul is hátráltam két lépést.Ha ezt túlélem,minden vasárnap templomba fogok járni......

2.fejezet-Két óra utazás a csomagtartóban,nagyon élveztem...-.-"

Sziasztok!Elnézést a késésért,szörnyen röstellem.De valamikor tanulnom is kell a következő dogákra -.-

Ez most egy kis lényegtelen fejezetecske,de a következő már egész lényeges lesz.Megmutatkozik Arsen Therror.Remélem tetszik!Jó olvasást!=D

-Ugye,szivatsz?-tűrtem hátra az egyik vörös,göndörkés tincsem.Magában nem lenne olyan rossz,hogy Arsen vigyáz rám,de már nyolc védencét kinyírta...

-Csomagolj!-adta az utasítást Vane,majd elviharzott és előrángatta a bőröndömet.

-Mi?!-kérdeztem kicsit dühösen.-Én itt lakom!Nem fogok megfutamodni,még Arsen Therror elől sem!Vane elkezdte bedobálni a cuccaimat és az ő cuccait a táskába.Beletúrtam a hajamba,majd egy cseppet sem nőiesen ráhorkantottam.

Bezipzározta a bőröndöt és az ajtó elé hajította,telepakolta pénzzel a tárcáját.

-Gyere!-szólt rám.

-Nem.-mondtam nyugodtan.Vane vérben forgó szemekkel megindult felém,elkapta derekam és magához szorított.

-Vagy kijössz önszántadból,vagy felveszlek a vállamra,bedoblak a csomagtartóba és úgy utazunk.Na,szépségem,melyiket választod?

-Nem megyek sehova.-ismételtem meg.A következő pillanatban Vane hátán lógtam,égbe meredő fenékkel.Rúgtam és kapálóztam,de Vane úgy indult meg velem a és a bőrönddel mintha egy nyulat cipelne csak.Ütöttem a hátát,teljes erőmből,de tudtam,hogy semmit nem ér ellene,hiszen ő tisztavérü démon.Felnyitotta a csomagtartót,és csak úgy egyszerűen bedobott.

-Vane!Te rohadt szemétláda!-ordítottam,mikor le is csukta.-Soha többé ne szólj hozzám!

Isten bizony toporzékolni lett volna kedvem mérgemben.Körülbelül két órát utaztunk,amikor végre megállt a kocsi.Hallottam Vane lépteit.Na megálljon csak...Amint felnyitotta a csomagtartót,meglendítettem a lábam és fejbe rúgtam.

-Most már jobban érzed magad?-mondta maró gúnnyal a hangjában.

Kipattantam a csomagtartóból,levágtam az ajtót,félrelöktem Vane-t,és betrappoltam a kikövezett feljáróra.

-Hol vagyunk?-kérdeztem morcosan.

-A nyaralómban.-mondta Vane mosolyogva.

-És hol van a nyaralód?-kérdeztem.

-A helyén.

-Nagyon vicces vagy…mondhatom…

Vane a hátam  mögé suhant úgy ölelt át.

-Most mit akarsz,hogy kibékítselek?Fingjak gyémántot?Mert megteszem,csak,hogy tudd.-suttogta.

-Honnan veszed,hogy nem követett minket?-kérdeztem kötekedve.

Vane öntelt mosolyt villantott.-Elfedés.-vigyorgott.Az elfedés egy varázslat,ami semlegesíti a szagokat a nyomokat,egyszóval mindent ami egy vagy két személy után maradt.

-Ne hidd,hogy megbocsátottam,hogy az akaratom ellenére,elvittél a házamból,bedobva a csomagtartóba!

-Jólvanna….-emelte égnek a szemét Vane.-Sajnálom..oké?

Olyan érzésem támadt mintha figyelnének…

-Menjünk be.-mondtam Vanenek,halkan szinte suttogva,miközben kémleltem a környéket.Ahol semmit és senkit nem láttam.Vane hozta a bőröndöt,körbevezetett a házban,amiben pechemre csak egy hálószoba volt…Miközben ide mentünk be,ártatlan arcot vágva szembefordultam vele az ajtóban.

-Nagyon kár,hogy csak ez az egy hálószoba van…-kezdtem bele.

-Szerintem nem annyira.-villantott kaján vigyort felém.

-És remélem a kanapé is kényelmes.-ezzel kulcsra zártam az ajtót az orra előtt.

-Boszorkány…-mondta Vane,de hallottam a hangján,hogy mosolyog.

-Démon…-horkantottam.

Ledobtam a bőröndöt az ágyra,aztán úgy döntöttem lezuhanyozok.Megengedtem a fürdőben a forró vizet,addig alaposan körbenéztem a szobában.Világoskék falak,sötét,majdnem fekete bútorok ugyanilyen színű sötétítő függönyökkel.Az ágy hatlmas volt,fémkerettel.Úgy összességében nem néz ki rosszul.-nyugtáztam magamban.Aztán észrevettem,hogy a kádból már majdnem kifolyt a víz,ezért odasiettem és elzártam.Miközben a fürdőkádban üldögéltem meghallottam,hogy Vane odalent zenét hallgat.Chris Brown-International Love.Magamban elmosolyodtam.Hajat mostam,megszárítottam majd,egy törölközőbe csavarva kiléptem a szobába.Felvettem egy tundra bugyit,és a kedvenc lila kombinémat.A hajamat felkötöttem,leoltottam a villanyokat és bebújtam a takaró alá.Hamar elaludtam,mivel a kis kocsikázásom a csomagtartóban kicsit megviselt...

Valamikor az éjjel felébredtem arra,hogy lesüllyed mellettem a matrac,és valaki a hátam mögé fekszik.Vane...gondoltam.De mintha kicsit szélesebb vállai lennének...Megfordultam,a sötétben csak a csillogó szemeit láttam.Átöleltem a derekát,az arcomat belefúrtam a feje és a nyaka közötti kis árokba,majd megpusziltam a nyakát.Mélyen beszívtam az illatát...Más a parfümje?Valószínű...Ezután azonnal álomba merültem,annyit éreztem,hogy Vane magunkra húzza a takarót,majd hátra simítja hajam,az ujjai belegabalyodtak a tincsekbe,én pedig egy jóllakott kismacska dorombolásával bújtam hozzá...